Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

egy érték van a világon; a legnagyobb, az abszolút lélek, az Isten. Az Isten, aki szellem s aki úgy válik értékké énreám nézve, ha eggyé leszek ővele. A szellemmel eggyé csak a szellem lehet. „Az Isten lélek és őt csak lélekben és igazságban lehet imádni.“ Imádni, azaz engedni a vágyam kényszerének, szeretni, odaadni magamat, eggyé lenni vele és nem ismerni el mást, csak őt. Énmagamat a legnagyobb érték részéül ismerni fel, saját szellemiségemet beleolvasztani az abszolút szellembe, s így önmagámban, aki igazában csak lélek vagyok, mert a test nem használ semmit, magát az Istenséget lássam megnyilatkozni. Ami bennem érték, az azonos az Istennel; mert én az Istennek fia vagyok, aki az ö lelkét adta nekem s így az ő abszolút, soha meg nem szűnő életének részesévé tett engem. Erre a megértésre segít reá az Istennek feltétlen szeretete és segítem rá embertársaimat azzal, ha magamhoz hasonlóan szeretem őket. Az Istent föltétlenül, mert ő csak szellem, de embertársaimat csak magamhoz hasonlóan, mert mi emberek testből is állunk s valamint magamban nem szerethetek minden megnyilatkozást, úgy embertársaimban is csak azt kell szeretnem, ami bennem is, bennük is értékes — a szellemet. Csak azt, mert csak azáltal lehetünk eggyé az Istennel.

Ez a krisztusi felebaráti szeretet, amelynek megvilágító napja — melynek kápráztató fényében csak a léleknek egy-egy magasztos fölvillanásában fürödhetik meg az ember — az Istennek, a legtökéletesebb szellemnek tartalmában való egyesülés.

Az ehhez jutásra semmi dogma föl nem segíti az embert. Itt az értelemnek és érzelemnek olyan felséges harmóniája szükséges, amilyen nekünk, gyöngelelkű embereknek egész életünk alatt csak a megilletődésnek egy-egy ragyogó pillanatában jut osztályrészünkül. De aki ezt megélte, áz e pillanatnak rabja marad örökké.

Jézus ezt élte meg. S ez a megélés őt olyan ideális magaslatra emelte, amelyen bízvást mondhatta: én és az atya egyek vagyunk. Annak az Istenországának boldogságát hirdette, amelyben minden ember csak egy értéket lát: a legfőbb szellemet s amely- lyel egyesülve minden ember azt mondhatja : én és az atya egyek vagyunk.

Jézusnak ez az élménye a keresztyén vallás minden értékének forrása.

„Aki énbennem hiszen, az üdvözül“ — ez azt jelenti, hogy