Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

•29

rozása a relativitás elve alapján ki van zárva. A relativitás elve alapján felépített fizikában tehát nem szerepel az éter fogalma s így itt az elektrodynamikai jelenségeknek mechanikai, magyarázata lehetetlen.

Ezek után a relativitás elvének néhány alkalmazásáról számolok he. A mathematikai bevezetések ismertetését mellőzöm. A Fizeau-féle kísérletnél a két fénynyaláb sebesség-különbségére a relativitás elve alapján 2 v (1 — ~2) értéket kaptam, ami egyezik a Fizeau által megfigyelt különbséggel.

Egy m0 tömegű test kinetikai energiája a következő egyenlettel van kifejezve a relativitás elvének tekintetbevételével:

E =■= m0c2 -f i m0q- +----ú

i

A közönséges mechanikában E — 0 m„q2, ez tehát csak megközelítő érték. A kinetikai energiának a relativitás elve alapján megállapított értékét újabban Hupka fizikus kísérleteivel megerősítette.

Gondoljunk ismét az A és B megfigyelőre. A legyen nyugalomban, B mozogjon egyenletes sebességgel. Az A és B megfigyelő ugyanannak a testnek nyomása, hőmérséklete mérésénél a relativitás elve tekintetbevételével egyazon értéket fogja találni. Ugyanazon tost energiája, térfogata, hőmérséklete részére A más értéket fog kapni, mint B.

A relativitás elvének alkalmazásánál meg kell jegyeznünk a következőket:

Mindaddig, amíg oly jelenségek vizsgálatára szorítkozunk, amelyek sebessége a fény terjedésének sebességéhez képest kicsiny, az abszolút idő fogalmának használata ellenmondásra nem vezet, mert hiszen az alapul szolgáló óra időjelei úgyszólván egy pillanat alatt a megfigyelési tér minden pontjába eljutottak s az időjel tovaterjedése alatt a megfigyelt testek állapota majdnem teljesen változatlan maradt. Ámde mindjárt megváltozik mindez, mihelyt oly sebességű mozgásokat figyelünk meg, amelyek a fény terjedési sebességével összemérhetők ; ezért késett az idő relativitásának a felismerése mindaddig, amíg a fénysebességgel összemérhetően gyors mozgások kezdték a tudósokat érdekelni.