Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
27 t b időpillanatban és megérkezik n-ba ta időpillanatban s olt visszaverődve t'b időp llanatban visszajut b-be, a két óra szinchron járású lesz, l a A kísérleti tapasztalat (a Michelson-féle kísérlet) azt mutatja, hogy az órák ily szinehronizálása lehetséges a világtér összes pontjaira egy jól meghatározott koordináta-rendszerben. Nyilvánvaló, hogy az egyidejűségnek sincsen abszolút jelentése. Két jelenség, amely egyidejű egy nyugvó koordináta-rendszer idejében, különböző idejű egy az előbbihez képest mozgó koordináta-rendszer idejében észlelve. Hogy a relativitás elvének legfontosabb következményeit vizsgálhassuk, járjunk cl a következőképen: Gondoljunk két megfigyelőre, A-ra és ß-re. A legyen nyugalomban, B az A-hoz viszonyítva állandó v sebességgel mozogjon- Legyen az A és B megfigyelőhöz egy-egy koordináta-rendszer rögzítve. Az i4-hoz rögzített koordináta-rendszerben x y z-vel jelöljük a koordinátákat, /-vei az időt; a ß-hez rögzített koordináta-rendszerben x’ y’ z'-vel jelöljük a koordinátákat s v-val az időt. Gondoljuk most, hogy A-ból s ß-böl egyazon időben fénysugár- indúl ki minden irányban. K fénysugarak minden pillanatban egy-egy gömböt zárnak be. Az A-ból kiinduló fénysugarak által beburkolt gömb egyenlete / pillanatban x2 -j-y2 + z2 — c2 t2 0, a ß-böl kiinduló fénysugarak által beburkolt gömb egyenlete ~ pillanatban x’2-(- v’a -j- z’2-- c2 ~2 - 0. A relativitás elve szerint az abszolút nyugalomnak a jelenségek semmiféle sajátsága nem felel meg sem a mechanikában, sem az elektrodynami kában. Az időt tehát úgy kell definiálnunk, hogy a mechanika és elektrodynamika jelenségeit kifejező egyenletek egyenletesen mozgó koordináta-rendszerben változást ne szenvedjenek. A fentebbi két egyenletnek tehát identikusnak kell lennie. K végből x’ y’ z’-nek a következő értékkel kell bírnia: az A megfigyelő / idejének tolult a ß megfigyelőre .nézve a ta ‘ tb — t b ta 1 x’ = ß (x — vt), y’ = y, z’ =• z, v v9 cr ~ (3(1 x) érték felel meg. c
