Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
11 írtak is róla többen, Montaigne-nyel szólva „idegen virágokat kötöztem össze bokrétába s csak a fonalat adtam hozzá a magaméból. “ Ha valaki a tanulókkal való érintkezésközben, különösen az órai kikérdezések, vizsgálatok alkalmával nem annyira az ismeretek emlékezetbe vésésére cs recitálására tekint, hanem arra fordítja a figyelmét, hogy mennyiben dolgozták fel az iskolában látottakat és hallottakat, mennyire sikerült a külső érzéki benyomásokból világos és határozott jelentő egységeket, fogalmakat alkotniok, azaz megértették-e igazán az előadott tananyagot, bizony elég szomorú eredményre jut. Nagyon sok tanuló nem rendelkezik azon fogalmakkal és ismeretekkel, melyeket tőlük korukhoz és iskolázottságukhoz képest joggal el lehet várni. Ismerik a fogalom nevét, de ez rájuk nézve többnyire érthetetlen érzéki kép. Nemcsak a gyengébb tehetségünknél általános e baj, hanem néha értelmes tanulókkal is megtörténik, hogy amit folyékonyan elmondanak, nem egyéb, mint a tankönyv vagy a tanár szavainak gépies reprodukciója, melynek jelentésével nincsenek tisztában s nem is nagyon törekedtek tisztába jönni vele. Hány olyan tanulót ismerünk, akik általában csak ilyen gépiesen „beszedett“ ismereti anyag fölött rendelkeznek, néha jelesen is felelnek, különösen ha a tanár nem „zavarja“ őket közbetett kérdésekkel. S ha elég szorgalmasok, hogy látszólagos tudásukat, ismereteiket emlékezetükben megrögzítsék legalább is addig, míg felelnek belőle, még abba a gyanúba is belekeverednek, hogy intelligens, eszes tanulók. Az ilyen felületes és gyenge tanulók előtt a főcél az, hogy sikerüljön a feleletük s a tanár írja is be a jegyzőkönyvecskéjébe ; hogy aztán valójában mit tudnak, az rájuk nézve mellékes. Nem törődnek azzal, hogy egy-egy ilyen látszólag értékes felelet mellett nagyon gyakran nem tudnak megfelelni azon apró közbetett kérdésekre, melyeket a magyarázat vagy mások felelése alkalmával feltesz a tanár, vagy ami gyakran megtörténik, oly értelmetlen feleleteket adnak, hogy nyilvánvalóan elárulják velük mélységes tudatlanságukat, a tárgyban való tájékozatlanságukat. Az érettségi vizsgálatok is erről győzik meg az embert. Némely ifjúnál szomorúan lehet tapasztalni az évek során át elmulasztott értelmes tanulás és lelkiismeretes munka hiányát. Sokan oly felületes tudást, annyira éretlen és fegyelmezel len gondolkodást tanúsítanak, hogy az ember megdöbbenve kérdi magában : hogy lehet 8 évi gimnáziumi tanulásnak és iskolázásnak ily csekély eredménye.
