Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

66

E megtartó hitre a mai kor ifjúságának nagyobb szüksége van, mint bármely megelőző nemzedéknek. Az általánosan uralkodó pesszimisztikus hangulat hamar elperzseli az ifjú életkedvét; eszményekért lelkesülő hevét lelohasztja. Előbb divatból, aztán megszokásból hódol a világfájdalmas hangulatoknak; eltompúl érzéke Isten végetlen áldásai: az egészséges élet, a szép természet iránt ; az életet tehernek, a munkát gyötrelemnek tekinti s az aggastyán megtörtségével lép ki az életbe.

Csepegtessük be leikébe a megtartó hitet. Ez megedzi életerejét, feltámasztja benne a kötelességérzetet. Akkor a munka nem kín lesz rá nézve, de boldogságának főforrása, mert kiséri a becsületes törekvés, kitartó küzdelem sikerének édes reménye. Felébred lelkében embertársai sorsa iránt a résztvevő érdeklődés s a legnagyobb boldogságot adó felebaráti szeretet.

A hit pajzsával felszerelve lesz hű harcosa egyháza s hazája qßszeforrott szent ügyének is, lesz az a puritán hitű s erkölcsű kálvinista magyar elem, mely méltán léphet ősei nemzetfenntartó hivatásának örökébe.

E szent ügy s a magyar ifjúság ily szellemben való nevelésének ügye lebegett előttem eddigi tanári működésemben, melynek legnagyobb részét — immár 13 évet — ezen egyházkerület középiskolai oktatásának szolgálatában töltöttem el. Testvéri ntézet- nek több mint egy évtizeden megszeretett s szerető köréből szakadtam el, midőn e nagymultú kollégium fenntartó testületének kitüntető ajánlatára, főtiszteletű püspök úr Öméltóságának közbe- léptére az elmúlt iskolai év kezdetén a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a magyar-német tanszékre kinevezett s a méltóságos igazgatótanács felszólított állásom elfoglalására. A megszokott s szeretett környezetből való elszakadás, szorongó, nehéz érzését enyhítette az a tudat, hogy az új munkakörben is feltalálom a szerető kartársak, a kollégium fenntartó testületé s felettes hatóságainak jóindulatú támogatását; bátorított az a tudat, hogy a magyar kálvinizmus e fényes pontján is ugyanazt a szent ügyet, a kálvinista magyar ifjúság nevelésének ügyét szolgálom. Hálával köszönöm meg azt a jóindulatot, mely a kollégium elöljárósága, tanárkara s felettes hatósága részéről fogadott; s bár erőm csekélységének érzetével, de a lelkiismeretes munka eltökéltségével végzem a reám háruló feladatot legjobb tudásom s igyekezetem rááldozásával, a hazánk, egyházunk jövőjére oly becses ifjúság