Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
meg, mert megnyugosznak az ők fáradalmaik után és az ő tetteik jutalma követi őket.“ Oh ! Adj, Uram, örök nyugalmat neki: mert méltó, hogy élvezze a Te országod nyugalmát, békéjét fárasztó munkái, nemes harcai, nehéz küzdelmei után. És méltó, hogy elvegye tettei jutalmát, az örökéletet, amely eltétetett számára országodban, mert nem szégyelte a Te szent Fiadról, a mi urunk Jézus Krisztusról való bizonyság- tételt, sőt inkább mindennapi eledelének tekintette híven szolgálni Jézus megtisztított evangéliumának, követve az intést; ti mindnyájan szent nép, királyi papság vagytok. Megnyugszunk gyermeki alázattal végzésedben; csak arra kérünk, állíts helyére méltó utódot, aki a megdicsőült lángbuz- galmával munkáljon hazánk s anyaszentegyházunk javára. E helyen pedig hadd, álljon, éljen emléke; álljon emléke e helyen, amely látta szövögetni a gyermek és ifjú fényes álmait, merész ábrándjait, ahol bontogatta nagy lelke szárnyait és honnan a szellem minden fegyverével felfegyverkezve lépett ki a küzdőtérre. Hadd őrizze e hely híven emlékét. Hadd álljon és éljen emléke itt követendő példa gyanánt nemzedékek hosszú sorának, hogy megtanúljuk, hogyan kell szolgálni hitünk s hazánk javát, előmenetelét rendületlenül. Ámen. 5
