Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
54 S ha néha tán szembe fordulnak is velünk, ha a hitfelekezeti álláspont ellenfelekké teszi is a küzdő társakat, a protestántizmus ettől sem ijed meg; nem tér ki előle, sőt örömmel veszi fel a harcot. A nemzetek, az emberiség fejlődése mindenkor hasznot húz az ilyen mérkőzésekből. Mert a lelki élet mezején vívott harc a felvilágosodás erősbödésére s növekedésére vezet, mint ahogy az ellenreformáció is előmozdítója volt a nemzeti élet, a nemzeti irodalmak fejlődésének mindaddig, míg a külső hatalom erőszakos beavatkozása el nem némította az egyik küzdő felet. Hiszen a magyar nemzeti irodalom — hogy úgy mondjuk — első virágzása korát éppen az ellenreformáció korában élte s mint Tasso nagy vallási époszának, úgy a mi örökbecsű Zrinyiászunknak a protestáns és katholikus vitákból kialakúit mély vallásos meggyőződés adta az alapeszmét. A hatalmi önkény beavatkozását dicsőségesen visszaverték ugyan Bocskai, Bethlen, Rákóczi György diadalai, Németországban a szövetkezett protestáns fejedelemségek, s megmentették a fenyegetett protestántizmust, de a küzdelmes, viharos század végeredményében itt és ott egyaránt az erők ellankadására, testilelki kimerültségére, a nemzeti irodalom és műveltség aláhanyat- lására vezetett. De, mélyen t. hallgatóság, nem akarok nagyon eltérni a tárgyamtól. Nem a vallási viták, küzdelmek rajzolása, hanem azon kérdés kutatása lesz a feladatom ezen ünnepi alkalommal: milyen befolyással volt — a világtörténet tanúsága szerint — a reformáció az emberiség fejlődésére ? Talán könnyű lenne e nagy kérdésre megkapnunk a feleletet, ha egyszerűen magukat a történeti tényeket sorolnók fel; ha a reformáció által meghódított népeket, országokat szembeállítanók azokkal, melyekben a reformáció nem verhetett erősebb gyökeret, melyekben a katholicizmus akadály nélkül érvényesülhetett s érvényesülhet mai napig. Most egy éve tartottunk ilyen futólagos szemlét a világ mappáján. Láttuk egymással szemben Amerika katholikus déli felét s a túlnyomó részben protestáns Északamerikai Egyesült Államokat; láttuk a régi dicsőségökből alá hanyatlott Portugáliát és Spanyolországot szemben az újkorban felvírúlt protestáns Hollandiával s a világhatalommá lett Britt- és Németbirodalmakkal. Ám e tényéknél meg nem állhatunk. Nézőpontunkon — hogy az elfogúltság veszélyét elkerüljük — változtatnunk kell. Mert
