Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

43

Őt előretörekvésében sem az asszony, sem a serleg, sem a kártya fel nem tartóztatta.

10. Följegyzéseimmel elkísértem pályáján, amig kilépett az életbe. Ott elváltak utaink. Csak az erdélyi reform, egyházkerület gyűlésein találkoztunk olykor. Ott ő elnök volt és erős egyéniségének egész határozottságával támogatta sokáig Szász Domokos püspök merész újításait és kockázatos terveit. Én az ellenzékhez tartoztam. Pályafutását azonban figyelemmel kisértem mindig és kegyelettel adóztam emlékének a fényes temetésen.

Az ő férfikorának és önálló helyzetének kezdete egybeesett a nemzeti élet újramozdulásával és az alkotmány helyreállításával. Természetes, hogy ifjú erejének pezsdülése tért keresett a politikai küzdelmekben. Akik egyéniségét ismerték, azt is természetesnek találták, hogy nem állott Deák Ferenc zászlója alá, ahol együtt találta volna Erdély megállapodott tekintélyű vezéreit és mondhatni az egész magyar értelmiséget. Ő maga lett vezérré Tisza Kálmán pártján az erdélyi területen és elszántan küzdött nehány társával, Tisza Lászlóval, gr. Bethlen Gáborral, Makray Lászlóval és Papp Lajossal, a balközép programmja mellett. A legközelebbi választásnál képviselőjelöltként is föllépett, de nagy erők állottak vele szemben, első sorban megyéje, Belsőszolnok köztiszteletben álló főispánja, Torma Károly és a dobokamegyei főispán, saját édes atyja, aki ismert határozottságával és párthűségével nemcsak nagy befolyását vitte harcba nagyratörő fia ellen, hanem a pénzáldozatot sem sajnálta.

Dezső megbukott és az erőfeszítő küzdelmet vagyoni helyzete is megérezte.

Ekkor történt, hogy a Debrecenben gr. Dégenfeldék és Tiszáék által megalapított Tisza Biztosító-társaság vezérügynökségét ajánlották föl neki Erdély területére. Elfogadta.

Kitartó párthűségének nemsokára megjött a jutalma. Midőn a fúzió után Tisza Kálmán kormányra lépett, a megyerendezést Erdélyre nézve az ő közreműködésével vitték keresztül. Atyja megyéjét, Dobokát, egyesítették Belsőszolnokkal, melyben az ő birtoka volt és az új Szolnok-Dobokának ő lett a főispánja. Derék atyját a főispánság elvesztéséért és közéleti nagy érdemeiért valóságos belső titkos tanácsossággal tüntették ki. Nemsokára br. Bánffy Dezsőre bízták a szász és román nemzetiségeket uraló Besztercenaszód kormányzását is. Munkássága széles területén igazán fáradhatatlan