Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

36

eszes és komoly magatartási! gr. Bethlen Jánosnak. Sok jósolgatás és versengés folyt azon, hogy vájjon melyik viszi többre az életben. Bethlent mindenki szerette, de Bánffy erélyét és önállóságát sem tagadhatta senki.

Br. Bánffy Kolozsvárt maradott az érettségi után is és az Ócsvai Ferenc tanársága mellett szervezett egyéves tanfolyamot hallgatta. Gr. Bethlen Budapestre ment és a jogi tanfolyam végzése után megszerezte a doktori oklevelet. Haza menvén, feleségül vette ifjúkori szerelmét, Lázár Mária grófnőt és Kolozsmegye szolgálatába lépett, mint árvaszéki ülnök. A sok szép reményt, amelyet oly sokan fűztünk jövőjéhez, hamar letörte a halál, elragadván a nemes ifjú főurat.

Ők a Vili. gimnáziális osztályba jártak, én a theologia I. évi tanfolyamába, mikor mindkettő felajánlotta barátságát. Kiválók még mások is a főrendű ifjak közül. Ott voltam azon a vacsorán, amelyet a bizalmas társaságnak gr. Bethlen a doktorrá avatás ünneplésére az akkori Nádor-szálló külön termében 1867-ben adott. Más jeleseken kívül oly kitűnőségek ünnepelték a nagyreményű ifjú főurat, mint Erdély Werbőczije, a nagy Dósa Elek és a későbbi híres „nagy kalapács“, Szilágyi Dezső.

Br. Bánffy Dezsőről írván, ennyi helyet kellett szentelnem ifjúkori nemes társa emlékének.

3. Két önképzőkörünk volt. Egyik a kollégiumi általános, melynek a theologusokon és bölcsészethallgatókon kívül tagjai lehettek a gimnázium felsőbb osztályainak hallgatói is. Br. Bánffyval együtt tevékeny részt vettünk ennek működésében is. Ennek elfogadott dolgozatait írott hetilapban tettük közzé, amely ott állott az olvasószoba asztalán. Szerkesztője az én időmben Elekes Kálmán tanulótársam volt. Szép tehetségű ember, akinek Judit című balladáját pályadíjjal tűntette ki az ifjúság egy májálison. Később, mint gernyeszegi református pap, népiskolák számára szánt olvasókönyvet szerkesztett. Férfikora delén meghalt.

Ennek az önképzőkörnek dolgozataiból válogattuk és adtuk ki br. Bánffynak Korány című zsebkönyvét. Második kötete két év múlva, 1863-ban Révai Lajos szerkesztésében jelent meg.

Ez az önképzőkör a Gyulai Pál tanár ellenőrzése és irányítása mellett működött. A hetilapot asztalra tétel előtt mindenkor be kellett neki mutatni és ő nem mulasztotta el, hogy szükség szerint egyes dolgozatokra is észrevételeket ne tegyen. Emlékezem egy ked-