Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
19 erkélyen a városi előkelőségeket fogadja a rektor. A szobafőnökük feldíszítették az összes folyosók könyöklőit szép ágytakarókkal, némely helyt még egy-egy kölcsönkért szőnyeg is díszeskedik s kényelmes székeket helyeztek el vendégeik számára. A közönség legnagyobb része az udvaron, az emelvénnyel szemben elhelyezett sűrű padsorokon talál jó helyet. A rendezőség most már a kapuban várja a vendégeket, mindeniknek jut szerep az érkezők elhelyezésében, mert most már egyre-másra jönnek az iskola patronusai, jóakarói s akik érdekelve vannak fiaik, rokonaik által, vagy az iskolához való ragaszkodásnál fogva. A primáriusok tanítványaik szüleit a saját szobájuk előtt való könyöklőhöz vezetik s mindenféle kedveskedéssel, kényelemnyújtással igyekeznek viszonozni azt a sok jó ebédet, vacsorát, amire egyszer-másszor el voltak híva. Az erkélyen foglal helyet Bodola Sámuel püspök feleségével, a néhai Antal püspök leányával, Nagy Péter lelkész és neje br. Wesselényi Krisztina, ott van br. Bánffy Dániel és neje Lécfalvi Gyárfás Anna, gyönyörködve szemlélik Dezső fiók intézkedéseit; Jenő fiók is kap itt-ott szerepet, hiszen már ötödik osztályos, míg a kis Ernő, még csak első gimnazista, vágyakozva gondol édes anyja mellől arra az időre, mikor majd ő is rendező lehet. Mind többen érkeznek az illusztris vendégek : gr. Bethlen Farkas nejével, gr. Teleki Rózával, gr. Mikó Imre, gr. Teleki Miklósné, br. Wesselényi Ferenc, gr. Bethlen Sándor, Pogány György, özv. gr. Bethlen Jánosné br. Wesselényi Zsuzsánna, Hegedűs Sándor ügyvéd és neje Váradi Anna, és még sokan az iskola iránt érdeklődők közűi. A szülők arca büszkeségtől és boldogságtól ragyog, hogy fiaikat ilyen szép ünnepély részeseinek látják; talán azok az iparosok, kereskedők legboldogabbak, akik az emelvény előtti padokon ülve, közvetlen közelből láthatják a zenekari s énekkari működéshez készülődő s az emelvényen valami ürüggyel mindjárt-mindjárt mutatkozó fiaikat. De csend! Elhelyezkedtek már a magaslaton a zenekar tagjai, Szűk úr megkopogtatja kótatartóját s a beállott néma csendben rázendíti a hatalmas zenekar Szűk úr lelkesítő nyitányát. Majd a diák-hármónia ad elő egy szép dalt, hazafias szavalatra ismét a zenekar, majd az énekkar következik, míg félrehúzzák a kótatartó- kat, széket és zöld posztóval behúzott asztalt tesznek az emelvényre s fellép a rektorprofesszor, hogy kihirdesse a professzorátus ítéletét. Megdicséri a rendezőket, a zenekar szervezőit, kitünteti a 2*