Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
13 kodni s bizonyára jó magyar királyok lesznek. Hisz e család jeles tagokat bír felmutatni; „kevély . . . vagy legalább is büszke lehet egy I. Ferdinándra, egy II. Józsefre; III. Károly férfias leánya, Mária Terézia, fényt vet reá; 1. Leopold nagy s jeles diplomata.“ ...„Én a német egység jövőjében bízom ! Azáltal hiszem biztosítva a magyar jövőjét. Talán el se hiszi a Garibaldista. Miként is hinné! Hisz hallom, így szólt: Hát jöhet valami jó... a némettől? Nem vagyok Garibaldista, forradalmár! Nem imádom Napóleont, s a diplomáciától semmit sem várok! Én a németekkel tartok! S ha Magyarország boldog akar lenni, a német egységet pártolnia kell.“ Mikor Révay Lajos „A nemzetiségekről“ értekezik, Bánffy úgy nyilatkozik bírálatában, hogy „a társnépek iránti türelmet csak addig ajánlja, míg a többi nemzetek túl nyomóságot nem kívánnak és míg alkalmunk nem nyílik azokat magunkba beolvasztani, vagy tökéletesen megsemmisíteni“. Hasonló erő nyilvánul Bánffynak a gr. Bethlen János által „A nemzeti kérdés a jelenben" címen felolvasott értekezésére mondott bírálatában, mikor így szól: „Száz szónak is egy a vége: a magyar földön csak magyar nemzetiséget ismerek el.“ 1861. május 8-án öngyilkos lett gróf Teleki László s gróf Bethlen János június 20-án már ismerteti életét, mire Bánffy megjegyzi : Teleki László „nagy férfi, szereti hazáját, de hódol a közvéleménynek, hír- és dicsvágynak; készebb megölni magát, mint tévedését és pártja igen messzemenetelét bevallani. Hona érdekében nem halni, de élnie kellett volna“. 1862 ben a kolozsvári Nemzeti Színházban Paulai betanítása mellett előadták Bánffynak egy „Podmaniniek“ című történelmi drámáját.“ Nyomtatásban nem jelent meg, csak annyit tudunk róla, hogy díszes és nagy közönség tetszés mellett nézte és hallgatta végig. De szigorúbb bírálója az iskolai önképzőkör, mert Réthy Lajos az önképzőkörnek 1862. március 8-án tartott ülésében lekritizálta a darabot, legfőbb hibájául azt róván fel, hogy a szereplők mind intrikusok, vagy általában rosszak; a darab mind csupa árny, fény nélkül, nincs egyetlenegy jellem sem, melyet oda lehetne állítani a gyermek elé, ime ezt tanuld meg, ilyen légy. Azonban szigorú bírálata dacára is elismerést szavaz a bíráló, így végezvén mondandóit: „És ezzel leteszem bírálói toliamat, sikert óhajtván szerzőnek e téren is, mit jósolhatok is már ezen darab- 5 5 Br. Bánffy Ernő adataiból.
