Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
10 főispán, mint királyi biztos, mint egyházmegyei, mint egyházkerületi vezető-főgondnok, mint az egyetemes református egyház világi elnöke, mint a magyar képviselőház elnöke, mint Magyarország miniszterelnöke, azután mint gazdag tapasztalatokban bővelkedő politikus, mindig azt kereste, miképen szolgálhatja jobban a hazát, miképen teheti boldoggá, naggyá, hatalmassá ! Nemes ifjúság! Példáját használd fel élted nemesítésére, pályád előkészítésére! Tanúid el az erős akaratot, a bizalmat és hitet; a kitartást és önbizalmat; a vallásosságot, a szeretetet, az őszinteséget, az önfeláldozást, az önzetlenséget, a becsületességet, a munkásságot s megannyi jó tulajdonságot, melyeket az ő példájából láthatsz! I. Báró Bánffy Dezső ős nemesi családból származott, melynek tagjai nemzedékről-nemzedékre majd mindig Erdélyországban szolgálták a hazát, ha kellett karddal, életök, vérök ontásával, ha kellett tanácsadással, kormányzói tevékenységgel, mindennapi csendes munkával, mikor úgy kívánta a haza érdeke. Avagy nem a hazáért halt-e meg ama Bánffy Dénes, ki a politikai cselszövények áldozata lett, s kinek lefejeztetése után fényes elégtételt adtak az erdélyi országgyűlési rendek, mikor a beiktatott hűtlenségi pert töröltették a törvénykönyvből ? Vagy azok az elődök, kik az egyház gondjait vállalták, nem a magyar hazáért éltek-e ? Hát azok az ország kormányzói, kerületek ispánjai, vagy amelyik mint horvátországi bán szolgálta a hazát, vájjon nem e családnak büszkeségei-e?1 Bánffy Dezső nagyatyja losonci báró Bánffy Ferenc, nagy- enyedi református kollégiumi főgondnok, kinek neje Zejkfalvi Zeyk Zsuzsánna. Atyja losonci báró Bánffy Dániel, aki már az 1840-es években tagja az erdélyi országgyűlésnek mint Szék város követe. 1842-ben vette nőül Lécfalvi Gyárffás Annát, ős székely nemesi család sarjadékát. 1847-ben Doboka vármegye főbírája, azután alispánja a szabadságharc végéig. 1861-ben az alkotmányosság rövid ideje alatt s később 1865-től 1876-ig Doboka vármegye főispánja volt; ezen állásától való visszavonulása alkalmával a közigazgatás terén szerzett érdemeiért nyerte a valóságos belső titkos tanácsosi címet és méltóságot. Az erdélyi református egyház1 Marcali H. Életrajzi adatai.
