Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
50 használni, építeni nem tud. Szabályozó erő kell, amely a romboló elemet a hasznos munka igájába hajtsa. A tömegek erejének irányítói a nagy emberek. Az utat, a célt ők látják tisztán, mert ők tudnak behatolni az élet nagy kérdéseinek mélységeibe. Báró Kemény Zsigmond sírja mellett állunk. E sírt sem őrzi az egész világ kegyelete, de nekünk kell megadni mindazt a sok és nagy tisztességet, amellyel az egész világ tartozik emlékének. Nagy ember volt, mert az élet mélységeire látott. E látás vigasztalan képet tükrözött leikébe, végzettragédiának mutatta az emberi életet. Innen e nagy ember fenséges komolysága és mélységes szomorúsága. Megdicsőült nagy szellem, ne bántsa meg féltve őrzött emlékedet, ha lelkünk e fölhantolt sírtól egy pillanatra egy nyitott sír felé száll, amely éppen most várja örökös lakóját. Temetés van ma Kolozsvárt. Társaink, akik nem jöhettek el velünk, hogy emlékednek hozzanak áldozatot, otthon egy másik nagy embernek tesznek tisztességet. Böhm Károly fekszik ma ravatalon. ő is nagy ember volt, mert az élet mélységeire látott s az ő lelke is fenségesen komoly és mélységesen szomorú volt. E két nagy magyar gondolkozó szellem neve e pillanatban a halál fogalmában egyesül a mi lelkűnkben. A nagy embernek is az a sorsa, ami a kicsinynek; mert az IJr a választottaknak sem adott örökkétartó erősséget. De a nagy ember halála nem a rabszolga kimúlása, aki „állítván utódot jármába: meghal“, mert a nagy embernek nincsen utóda. A nagyságnak ez is sajátsága, hogy egyedülálló és összemérhetetlen. Olyan, mint ő volt, sohasem lesz több. — Ám a rabszolgák dolgozhattak millión egy miatt, de a Kemény Zsigmondok és a Böhm Károlyok egymaguk dolgoztak a milliókért s ezért nem hervad el soha koszorújok zöldje. Mi, akik egyek vagyunk a milliókból, megállunk az ő „vizeiknek mélysége felett“. De vájjon hányán mondhatják el közülünk, hogy e vizeknek legmélyére láttak? Lám, a tenger vize kristálytiszta, mégis csak egy pár arasznyira látunk a mélyébe! A hála, a kegyelet és a magyar büszkeség meghatottságával teszem le Báró Kemény Zsigmond sírjára a kolozsvári református kollégium koszorúját.
