Református Kollégium, Kolozsvár, 1910

24

mint az egész részeiről. Ezek mennyiségi szempontból már nem egyetemesek, de azok lehetnek minőségi szempontból. Sayous Edvárd „A magyarok egyetemes történelme“ címet adta egyik kiváló müvének, jelezve ezzel azt, hogy a magyarság minden féle téren átélt múltját akarta bemutatni. A minőségi tartalom szerint is megkaphatjuk az egyetemes történet részeit s ezek lesznek az u. n. szaktörténelmek, minők a politikai-, műveltség-, művészet-, gazdaság-, tudomány-, vallás-, jog-, alkotmány-, hadi- stb. stb. történelmek. Ezek is lehetnek mennyiségbelileg egyetemesek (pl. egyetemes irodalomtörénet) vagy részlegesek (pl. magyar irodalomtörténet). Az ilyen irányi! felosztás végén áll a tulajdonképpeni, szószerint vett monográfia (egy kérdés története). Ez minőségileg és mennyiségileg a legrészlegesebb, tehát a belőle talán elvonható szociológia a legbonyolultabb s egyszersmind a legnehezebb feladat. A biográfia is voltaképpen nem egyéb, mint a monográfia egy alakja és pedig, amint láttuk, a legbonyolultabb törvényű alakja.

Amit eddig a történelemről mint tudományról elmondottunk, az mind csak elméleti magyarázatát adja annak, hogy miképpen lehet a történelem természettudomány. Kérdés, hogy vájjon ezek az elvek beválthatók-e a gyakorlatban, vájjon szolgálhat-e a történeti ismeret egy exakt tudomány anyagául úgy, ahogy más természeti jelenségek szolgálnak. Egyszóval lehet-e valóban törvényeket vonni el a történelemből? Comte fellépése óta, de különösen a legújabb időkben egész serege vonúlt föl az ellenvetéseknek a történelem ilyennemű szolgálataival szemben. Ezen ellenvetéseknek csak éppen a legsúlyosabbjaival kell foglalkoznunk, hiszen minden aggodalmaskodás dacára a szociológia mint tudomány már megalakúit, már eredményei vannak s megalakulása és eredményei nem következhettek volna el a tör- ténelem-szolgáltatta ismeretanyag nélkül.

Egyik legtöbbet hangoztatott ellenvetés az, hogy a történelem adatai megbízhatóság tekintetében nem egyenlő rangúak a természettudományok adataival. A múlt nem lehet kísérleti anyag, mert többet elő nem állítható, tehát úgy kell elfogadni, ahogy a többé-kevésbé tökéletlen följegyzések reánk hagyták. A jelenben is ezerszer tapasztaljuk, hogy egy egészen egyszerű eseményt fül- és szemtanúk sokszor éppen a lényeges kérdésekben másként adnak elő. A természet mindig jelenlevő, tehát bár