Református Kollégium, Kolozsvár, 1910

XVII.

Iskolai évet bezáró ima.

Irta és 1911. június 18-án, az iskolai év záróünnepén elmondotta Tárkányi György vallástanár.

Egeidből, ahonnan árad a fény és harmat alá, ahol van a forrása az életnek és áldásnak, ahonnan száll alá minden tökéletes ajándék, egeidből, ó, Isten, a magasságos menyben, Atyánk az Úr Jézus Krisztus által, tekints alá kegyelmesen imádkozó gyermekeidre, akiknek, ime, keblünk oltárai hálaáldozattal füstölögnek. Mint a fáradt madár, ha leszáll az alkony, nyugtalanul csa pong ide és oda, míg csak fészkére nem talál, úgy keres fáradt lelkünk is téged, mert csak nálad, csak benned talál egyedül nyugodalmat.

Egeidből ó tekints alá reánk, akik keblünk szentélyében felgyújtjuk az imádkozás tüzét mondván : áldott, áldott a te neved, ó, Örökkévaló, hogy meghallgatod a mi szavunkat és a mi könyörgésünk hangját.

Meghallgattad a mi szavunkat és a mi könyörgésünk hangját, amikor munkánk kezdetén bízó, remélő szívvel, oltalomért, segedelemért esedeztünk és ime, mi megismertük és valljuk, hogy boldog az ember, aki benned bízik, és akinek te vagy reménysége, mert a benned vetett reménység meg nem szégyenít: te erőssége vagy a megfáradottaknak, oltalom a szélvész ellen, árnyék a hőségben, a te lelked erőt ad a megfáradottaknak és akiknek ereje nincsen, azoknak erejét megsokasítja.

Mi benned bíztunk, mert hiszünk benned. Hisszük, hogy te vagy Úr mennyen és a földön ; tőled, általad, benned vannak mindenek. Te formáltad a világosságot és teremtetted a sötétséget, te teremtettél mindent és a te képedre és a te dicsőségedre : nálad van az éleinek kútfeje és a te világosságod által látunk világosságot. Hisszük, hogy te igazgatsz bölcsen mindeneket, a te kezedben van a