Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
19 „A polgári erény a kötelességek teljesítésének kútfeje és nem egyéb, mint anyaföldhöz és honiakhoz vonzódó szeretet.“ „Címje nem alacsony hízelkedés és határtalan dicséret; egekbe nem emeli a halandót és mint Istent, térden nem imád senkit. Nyelve szemérmes. de férfiúi, bátor szózaté, fő tulajdona törvényes urát, hazáját, földiéit legjobb tehetsége szerint szolgálni.“ Csak ilyen polgárok alkotnak igazi nemzetet. S hogy ilyen nemzet kialakulhasson, kell, hogy az eszmék állandóan kicserélődjenek, kell az emberek tömörülése, társalgása, kell a koncentráció. Csak így művelődik ki az „emberfő“. Íme az okoskodás láncszemei: a hite) hiánya előrehaladásunk legnagyobb akadálya. A hitel nem lehet becsület nélkül; annak alapja a polgári erény, mely cl nem gondolható erős faji érzés nélkül, melyet ápol és fejleszt a társaság, a művelődésnél legelső tényezője. „A kiművelt emberfő“ — ahogy Széchenyi mondja — az a gyökér, ahonnan származik a boldogság. „Az ész erő s így az ész boldogság.“ A könyv rövid tartalma: a munka a nemzet legbecsesebb kincse, mert az vezet műveltségre. És a tanulság, az örök igazság, a nemzetet megváltó nagy eszme ime mindebből önként következik! A háború átka, a béke biztos reménysége a haladásnak, jólélnek. S a jólét és haladás maguktól az emberektől függ. Sok ember, mely mind derokas munkát végez, boldoggá teszi önmagát, a társadalmat, az államot. De ismerje meg mindenki önmagát s vessen számot azzal, hogy mely téren tud jobb és több munkával használni. Sok munka és jó munka többet ér a hazának, mint az országgyűlések százados panaszkodása az alkotmány megsértése mialt. A jó mesterember, ki szívesen és sokat dolgozik, önmagának használ s saját maga vagyonosodásával az államot gazdagítja. Gazdag állam hatalmas is, független is, mert az üres zsák hamar összeomlik, a tele zsákot megmozdítani is nehéz. Ha szabad lenne Magyarországnak sok millió jobbágya, ha saját magának, a maga földjén, kedvvel gazdálkodnék, megsok- szorosodott munkájával megszázszorozná a nemzeti vagyont. Ki tagadná, hogy örökigazsáu van ez egyszerű szavakban? S ez örökigazság nem messze, utolérhetetlen ideálokban, utópiákban, nem is a múlt letűnt dicsőségében rejlik, hanem minden embernek közvetlen közelében, önmagában, munkájában. 2*
