Református Kollégium, Kolozsvár, 1908

26

koszorúját, melyért élnie kell. A régi világ nagy tanítóit nemzedékek áldása kiséri még ma is, és emlékezeteik frissen él. Református collegiumaink története a Királyhágón innen és túl, igen sok nagy tanító nevét őrzi. Ha pedig munkájukat vizsgáljuk, meg kell találnunk, hogy nem ismertek más dicsőséget, mint amit katedrájuktól vártak, más örömet, mint amit munkájukban lelhettek. Minden pálya egész embert kíván, de a tanítói nem tűr meg csak egész embert.

Ennek a nehéz pályának azonban igen kedves és igen hálás közönsége van: a gyermek, e legjobb emlékező és a szülő, a a legelismeröbb közönség. Ezt a két hatalmat kell meghódítania minden tanítónak, de azt a hódítást csak szeretettel, békességgel és munkával lehet elérni. Ez a három ige adja azt a ritka harmóniát, melyet boldogságnak nevezünk és ezt a boldogságot kívánom önnek mindannyiunk s a magam nevében!