Református Kollégium, Kolozsvár, 1908

14

Megszenteljük e napot: íme hirdetjük nagyságodat, dicsőségedet, magasztaljuk csodadolgaidat, áldjuk szerető jóságodat, hogy őrized, oltalmazod életünket, vezérled lépéseinket és megújítod erőnket, hogy el ne fogyatkozzék a nehéz és fárasztó munka között.

Megszenteljük e napot: letesszük itt egy hét gondját, törődéseit, öledbe hajtjuk fáradt fejünket, kitárjuk előtted szivünk vágyait, reményeit és te megnyugtatsz minket jó Atyánk, hogy te azoknak, akik téged szeretnek, mindent javukra rendelsz.

Megszenteljük e napot, megemlékezve e napon örök rendeltetésünkről, melyet kitűztél élőnkbe szent Fiad által; hogy legyünk a te gyermekeid és mint fiaidhoz illik, járjunk előtted szentségben, tisztaságban, tökéletességben s munkáljuk itt e földön neved dicsőségét, országod terjedését.

Megszenteljük ma a te napodat, ünnepet ünnepelve a te kegyelmes gondviselésednek, amelylyel őrt állasz anyaszentegy- házunk felett, hogy meg ne fogyatkozzék munkásokban, akik e félve őrzött veteményes kertjében hű buzgalommal, odaadással, szeretettel munkáljanak az egymás nyomába lépő ifjú nemzedék értelme fejlesztésén, szivének nemesítésén, akaratának jóra irányításán.

Ennek örül ma a mi szivünk, ezért mondunk ma neked dicséreteket, amikor szép, nemes hivatásába beiktatjuk, akit kegyelmed elhívott ez intézet munkásai közé.

Esedezünk hozzád, Atyánk, adj áldást elhívott szolgád munkásságára, koronázd sikerrel minden nemes igyekezetét: hadd láttassék meg munkájának sikere intézetünk haladásán, fejlődésén, hadd fakadjon működése nyomán áldás hazánkra és anyaszent egyházunkra.

És ha elvégzi a rábizottakat, ha híven teljesíti kötelességét, add meg neki gazdag jutalmát fáradozásainak: a jók s nemesek elismerését, háláját, szeretetét, hogy elmondhassa a pálya végén : a nemes harcot megharcoltam, hitemet megtartottam, áldott, áldott a neved, menyei Atyám, mindörökké! Ámen.