Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
10 szabaddá teszi a lelket s ez a nyűgeitől megszabadított lélek föltárja a természetnek soha nem ismert rejtekeit, kiméri a csillagok pályáját, elmerül önmagának vizsgálatába és érteni kezdi a népek millióinak szíve dobbanását. Előáll Galilei, aki az egész egyház és minden papjának tiltakozása ellenére ki meri mondani, hogy a föld forog. Föllép Kepler, akinek szeme a tudomány világító szövétneke mellett száz- meg százezer mértföldnyi távolságra lát el s e mérhetetlennek hitt távolságot megméri, a világtestek útjait kiszámítja, pályájuk törvényeit ellesi. És föllépnek az újjászületett emberiségnek nagy gondolkozói: Bakon és Des Cartes, kik nem haboznak kimondani, hogy újra kell kezdeni mindent, mert az emberiség ez időig tévúton haladt. Des Cartes a legradikálisabb valamennyi újító között. Ő az örök kételkedés tanának hirdetője anélkül, hogy az örök tagadást hirdetné. Kételkedni kell mindenben, kételkedni kell a külvilág összes tárgyainak, saját testünknek létezésében, kételkedni kell magában az Istenben is—de nem azért, hogy megtagadjuk, hanem azért, hogy létezésére saját magunk szerezzük a meggyőző indokokat, kiindulva az egyetlen megdönthetetlen alapigazságból, hogy én, aki gondolkozom, vagyok. E megdönthetetlen igazságból kiindulva rájut arra az igazságra, hogy az embernek egyedül lényeges és maradandó határozmánya a gondolkodás. Mindent kétségbe lehet vonni, ami rajtunk, bennünk és körülöttünk van, csak egyet nem, még álokossággal sem, hogy én, aki gondolkozom, azért, mert gondolkozom, vagyok. A gondolkodó ember maga jön reá, hogy létezik az Isten, a világ, az ember, az egész mindenség, de nem azért, mert mások úgy mondják, vagy mert úgy látszik, hanem azért, mert szabad és független gondolkozással mindezt meg lehet érteni, mindenre reá lehet jőni. De a gondolkozás legyen szabad és független; ha az, akkor elérte az ember a legnagyobb, legideálisabb szabadságot, mert hiszen az ember lényege a gondolkozás s így az igazi szabadság a gondolkozás szabadsága. Az újkor nagy bölcselője, ki a korszellemet, a szabadságot ilyenképen tudományos, bölcseleti úton is kifejtette, óriási hatással volt a műveltség fejlődésére. Ő is a reformatio gyermeke volt, benne is öntudatlanúl a reformatio lelke szólal meg. Más az út, a melyen Luther és Des Cartes járnak, de mindkettőjüket a korszellem ösztökéli az elindulásra és mindkettőjük útját a szabadság fénylő fáklyája világítja be.
