Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
II. Iskolai évet megnyitó beszéd. 1907 szept. 5-én tartotta Török István dr. igazgató. A hosszú szünidő után szívesen üdvözlöm a tanári kart, ennek kebelében az ifjabbakat Makkai Ernő helyettes tanárt, egykori kedves tanítványunkat, Kovács Béla és Thury Zsigmond gyakorló tanárokat. Imre Zsigmond énekvezért. Kérem őket, hogy testvéri érzéstől vezetve foglalkozzanak tanítványaikkal, mert így biztosan megnyerik azt a ragaszkodást, mely nélkül lehetetlen sikeresen tanítni. Üdvözlöm az összegyűlt ifjúságot. Várom és remélem tőle, hogy az üdülés, pihenés után derekas munkához fog, hogy tisztelettel lépi át a collegium küszöbét, melyben mosolygó tisztaság fogadja mindenütt, ahol csillogó villám szórja a világosságot s a hol minden azt súgja a tanuló fülébe: légy tiszta! Az elemi iskolai tanítótestület kebeléből szívesen üdvözlöm az újonnan választott tanítókat: Szilágyi Gyulát és Schéfer Teréz kisasszonyt, ki intézetünkben az első tanító a nők közül. De csak nálunk első, mert a népiskolákban országszerte működnek a nő tanítók. Mindenesetre kellemes újság nekünk, a gyermekeknek és szülőiknek, kik a gyügyögő szeretetnek melegét látják biztosítva gyermekeik iránt, ha női vezetés alá jutnak, Mi is igy gondolkozunk, reméljük, hogy nem csalódunk. Kedves ifjúság! Ismét együtt vagyunk. Ismét megkezdjük a munkát. Mi tanítjuk, hirdetjük a mit tanultunk és tudunk, azután érdeklődünk s tudakoljuk, hogy megértették-e tanítványaink, megtanulták-e azt, a mit lelkesen és örömmel mutattunk vagy elbeszéltünk, tanítottunk. Fárasztó figyelemmel és gonddal végzett munkánk jutalmát és gyönyörűségét a jó tanulók adják, kikben a jövő korszak derék férfiait előre látjuk.
