Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
13 zetes volt, aki a világ örömei, csábításai elől a zárda komor falai közé menekül, hogy ott megöldökölje, megfeszítse a testet kívánságaival, vágyaival, örömeivel. Csakhogy vájjon lehet é a keresz- tyénségnck igazi nemes ideálja a szerzetesség? Igaz, hogy a mikor a szerzetes mögött bezáródik a zárda nehéz kapuja, kívül marad a kapun kívül az élet, a világ, örömeivel, szórakozásaival de egyszersmind kívül marad a kapun az élet ezer meg ezer kötelességeivel is. A mikor a szerzetes odahagyja a világot, az életet örömeivel, gyönyöreivel, szépségeivel, ugyanakkor odahagyja azokat a kötelességeket is, a miknek teljesítését az élet, a család, haza, társadalom mindenkitől megvárja és joggal megköveteli. Nem a legnagyobb fokú önzés-e a szerzetesség, a mikor egyedül csak a maga lelke üdvösségével gondol, a többi ember pedig, a zárda falain kiviil lássa aztán, hogy mi lesz vele. Bizony joggal mondják, hogy a szerzetes olyan, mint a szökött katona, a ki cserbenhagyja a zászlót s bajtársait s csak a maga nyomorult életének, a maga lelkének, üdvösségének megmentéséről gondoskodik. A szerzetes volt a középkori keresztyénség ideálja és ha ezt az ideált a lovagkor rövid időre elhomályosítja, annál nagyobb határozottsággal tör előtérbe ismét. És annyira általános, hogy trónok várományosai is a szerzetest választják fogadalmaikkal, életmódjukkal eszményképükül. így választotta eszményképül a szerzetest és hü volt eszményképéhez, a magyar trón egyik várományosa is, 1. István király egyetlen fia, Imre, a kit nemrégiben egy erős magyar érzésű, kálvinista lelkű kiváló írónk szenteskedő hülyének nevezett el. Lehet, hogy tán kíméletlenül, keményen fejezte ki magát. De abban mindenesetre igaza van, hogy a magyar ifjúság, a melytől üres álmadozás helyett cselekvő keresztyénséget, tetteket vár a nemzet, a melyre annyi feladat vár a szociális tevékenység terén, találhat és találnia is kell, ha azokat a nagy feladatokat komolyan veszi, a mik reá várnak az életben, találhat és találnia kell más!, a kit ideálul válaszszon és a kinek életét rcáli- zálni, megvalósítani törekedjék tetteiben, életében. A reformáció a beteges és káros ideái helyett más ideálokat tűzött a keresztyénség elé, a mikor azt tanította, hogy az igazi keresztyén élet nem abban áll, hogy az ember elmeneküljön a világ elől, hanem éljen benne a világban és ott szolgáljon Istennek a világban, kivéve részét a kötelességekből, amiket reá, mint
