Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
105 szent Lelked által adsz értelmünknek világosságot, szivünkbe szent tüzet, hogy magasra csapó lángja gyújtson, hevítsen mindannak cselekvésére, ami előtted kedves és nekünk javunkra, üdvösségünkre szolgál. Legyen áldott a te szent neved, hogy a hü munkának megadod jutalmát, ha nem e világ és az emberek elismerésében és jutalmában, de megadod lelkiismeretünkben, ahol szólasz hozzánk: „jól van jó és hiv szolgáim, bár a földön háborúság osztályrészetek, jöjjetek és bírjátok örökségül a földet, amely eltétetett számotokra“, országod földjét, gazdag javait és e kincsekkel bár szegények vagyunk a világ szerint, bár megaláztatást szenvedünk és hiába várjuk és keressük a békességet a világban, megelégedést, békét, boldogságot érezünk szivünkben. A ki megáldottad munkánkat, hadd térjünk áldásoddal utána pihenőre. Engedd, hogy ennek napjai hozzák vissza az arcok rózsáit, a test és a lélek megújulását. Hadd hozzanak megújúlást, felüdülést a szülői hajlék enyhe melege, a harmatos rét, napsugaras mező, zugó patak és árnyas berek, amelyeket járva vezéreld lépéseinket, oltalmazd életünket. Vedd kedvesen, ha a pihenés idejéből a kegyeletes megemlékezésnek szentelünk nehány percet, vedd kedvesen, hogy nehány percre felkeresi lelkünk csendes halmait a temetőnek, hogy letegye a megemlékezés bús ciprus ágát választottad sírjára, akit munkásságnak elmúlt évében anyaszentegyházunk kormányzó székéből, Sionunk őrhelyéről elszólítottál. A te szolgád volt, te hívtad őt el a lelkek pásztorául, a pásztorok vezéréül és te tudod, hogy szeretett téged s hív és igaz volt mindenekben. Roskadó testében is nem embereknek akart szolgálni, hadern neked és a te szent Fiadnak: tisztében híven, gonddal, szeretettel őrködött az igaz hit és az igaz tudomány felett s még az ő életét sem tartotta drágának uráért, megváltó Krisztusáért. Hü munkája, nem harcai, országodért vívott küzdelmei után adj neki békés pihenést csendes ölében a sírnak. Lelke hadd élvezze, ami után úgy sóvárgott, az örök élet békéjét és boldogságát, hadd viselje hervadatlan koszorúját. Minket pedig segíts, hogy járjunk az ő nyomdokain: kövessük nemes eszményeit, lelke lángolását. Add nekünk a vigasztaló igazságot, hogy bár az emberek jőnek és ismét elmennek, de országod igazsága megáll mindörökké.
