Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XV. Az iskolai év bezárása. Iskolai évet bezáró ima. Irta és 1907 június 19-én elmondotta Tárkányi György koll. vallástanár. Hozzád, akitől száll le ránk minden jó adomány és tökéletes ajándék, életnek és áldásnak kútforrásához, hozzád száll fel ajkunk magasztalása, szívünk hálája, gondviselő Istenünk, jó Atyánk az Úr Jézus Krisztus által. Fogadd el esedezésünket, vedd kedvesen hálaimánkat itt a végső határon „hol múlt s jövő egymással ösz- szefoly“ egy esztendő munkái, küzdelmei, nehéz fáradalmai után. „Szent hála neked, áldott Istenünknek Őrzőnk valál egy hosszú éven át, Örömét te adtad életünknek S te szüntetéd szivünknek bánatát. Mindazt, mit a napok folyási hoztak, A mik nekünk boldogságot okoztak Neked köszönjük, élet atyja, neked Vigasztalásunk örök Istenének.“ Neked köszönjük az életet, a melynek törékeny hajóját a csendes vizeken és a forgatagokban egyaránt atyai hűséggel és szereteitel vezérelted. A te lelked őrt állott mellettünk, hogy ha nem zárkóztunk is el az élet ártatlan örömeitőf, a mikor úgy kellett, a lélek magasabbrendü javaiért le tudtunk mondani a múló perez gyönyöreiről. Őrt állottál mellettünk és nem engedéd, hogy lábaink tilalmas utakra tévedjenek, megőriztél attól, hogy kezeinket bűnös cselekedetre, mások javai ellen felemeljük és szólottái hozzánk szent igéddel, ha ingadoztunk, ha a kísértő csábítása ostromolt, mondván: „örvendezz a te ifjúságodban, de mindennél inkább megőrizd a te szívedet1; mert „a testnek bölcsessége halál, a léleknek bölcsessége pedig élet és békességé
