Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
meg abból, a mit ó'k megteremtettek, éltet-e még a fény, melyet ó'k uj életre keltettek? Mikor e kérdésekre felelni készül a mai magyar, elboruló tekintete rávetó'dik arra a koporsóra, mely most tért haza nagy Törökországból s ez a látvány megvigasztalja: félre a kishitűséggel, a nap fénye sem tud mindig áthatni a sürü fellegeken, de nem marad rejtve örökké! Az eszme nem hal meg, gyó'z az igazság! * A reformáczió csakugyan azt jelentette, hogy győz az igazság. Nem uj igazságot hirdettek a reformátorok, hanem csak azt kívánták, hogy tiszta fényében törjön elő sűrű takarói alól Krisztus igazsága. Nem akartak semmi olyat, a mi még nem volt a földön, hanem csak vissza akarták állítani azt az eredeti állapotot, mely a századok folyamán eltorzult. De rosszul mondom : nem is egyszerűen a régit akarták. Felismerték azt a nagy igazságot, hogy a keresztyén vallás lényege folytonos előrehaladást, fejlődést követel, felismerték az irányt, az egyenes utat is, melyben a fejlődésnek haladnia kell. És ezzel együtt, vagy ennél még előbb, meglátták azt is, hogy a mely irányban a keresztyén egyházat papjai és pápái vezették, az nem azaz egyenes út volt! Nem Luther és nem Kálvin az első hirdetője ennek a valóságnak, nem a reformátorok az egyedüliek, kiknek lelkét az akkori állapotok miatt gyász ülte meg. Előttök már megkezdődött a birkózás a hajnal és a sötétség között, körülöttök számtalan sokan éltek, kik anélkül, hogy igazán tudták volna, várták az újabb szabaditót, de nem éreztek magokban sem erőt, sem bátorságot, hagy magok azzá legyenek. Mikor aztán Luther 95 tétele megjelenik a wittenbergi templom ajtaján s egyszerre, csaknem képtelen gyorsasággal szétterjed a hire a német földön, milliók ajkán kél a megkönnyebbülés sóhaja: ezt várták már régóta! Luther is úgy vívódott, mint a többi gondolkozó fia annak a kornak, benne is küzdött a múlthoz való ragaszkodás a bizonytalansággal, a pápa iránt érzett őszinte hűség az elszakadás gondolatával; ő sem akart zavart, neki sem volt szándéka megbontani az egyház egységét. És mégis megbontotta azt, mégis zavart idézett elő, úrrá lett hűségén egy sokkal hatalmasabb érzés: az igazság szeretete!
