Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

1

XLIII

szeretetheti, nem kényszerítve, hanem szabad elhatározásból követték őt ide: a gyulafehérvári gazdag iskolából a szegénységnek közepébe. Szívébe erre tüstént bizalom száll: nem törődik többé az igazi tanulók üres árnyaival; felejti a tudatlan tanítók, önhitt papok, aluszékony kurátorok miatt való szomorúságát. A tanító elnyeri munkája egyetlen jutalmát. Eltölti keblét tanító voltának hatalmas érzése: a szószékből még erősebben száll le tanítványai közé, mert észrevette szeműkben saját lelkének tükrözését. A jövendő munkása felé biztatóan int a jövendő.

Apáczai jövőbe látó szemének sugarát hallgatói nem tudták követni; csak annyit láttak, hogy nem oda néz, ahová ők s nem tűrhették, hogy látni tanítsa őket. Amint iskolánk 300 évén végig tekintettünk, a múltnak örökre elnémúlt alakjai közül erőteljes hangon kiáltott felénk az élő Apáczai Cseri János. Felénk-kiáltott, de túl nézett rajtunk, abba a máig el nem ért jövendőbe, hol műveltsége által csakugyan nagy lesz és erős a magyar. Amint figyeltük, reánk áradt nagy lelkének melegsége, magához vonzott erős akarata, szeretetet ébresztett bennünk jelleme. Valami különös világosság tárúlt ki előttünk, feladatunknak magasztos meghatározása, munkánkban fényes példamutatás, sokszor tépelődő, a sikertelenség miatt nyugtalan lelkűnknek erősítése és többre buzdítása. Élete munkájának szűk köréből kiemelkedett szemünkben Apáczai, szándéka nagyságával megtöltötte a magyar közművelődés egész területét s a magunk sokszor bíbelődő, aprólékos munkájának egyetemes értékét véste újból lelkűnkbe.

A kolozsvári ref. kollégium dicsőségnek tartja, hogy e nagy ember emlékezete hozzá fűződik; tisztán érezzük a kötelességet, mit ez reánk ró. Nem feledjük el soha, hogy a ki ezt az iskolát fölemelte, az egyszersmind a nagy czélokért való önzetlen munkának. a meggyőződés szabad nyilvánításának avatta megszentelt helyévé. De Apáczainak csak földi élete volt ezé az iskoláé; szelleme nem fér el falaink között. Ma csak egyetlen pont vagyunk a magyar közművelődés szervezetében. Ezért nem volt szabad emlékezetét magunknak lefoglalnunk. Ezért hívtuk ide édes testvéreinket, a többi magyar iskolát, hogy együtt üljünk Apáczai nevére olyan ünnepet, melynek lényege az egyet gondolás, czélja az egyező akarat.

És itt is vagyunk mindnyájan, kikhez 250 évvel ezelőtt