Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

Apáczai Cseri János székfoglalójának 250 éves jubileuma.

Május 23-án délelőtt tartotta az Országos Református Tanár- egyesület közgyűlését, a collegium tornacsarnokában. E gyűlés története megjelenik a Tanáregyesület Évkönyvében. Itt közöljük Imre Sándor dr. collegiumi tanár, egyetemi magántanár beszédét Apáczai Cseri Jánosról:

Megilletődve veszem ajkamra Apáczai Cseri János nevét. Az első magyar tanítóét, ki benső parancsra maradt meg egész életében tanítványai között, kiben sorsa minden változása magasabbra emelte az élet czélját, tágította a végezni óhajtott munka körét s növelte az akaratot. Az igazi tanítóét, kit törékeny teste és sanyarú sorsa nem gátolt meg szellemi emelkedésében, kinek számára az iskola fala nem volt látásának határa, a nap lemente nem jelentette a kötelességek szünetelését, sem végsó órája a világ elmúlását.

Nagyságát ismerjük mindnyájan s a most növő nemzedéket sokan tanítják is nevének tiszteletére. Ezért a róla itt elhangzó beszédnek nem kell megújítania emlékezetét, csak bizonyságúl szolgálnia kegyeletünkről s az ő máig tartó életéről. Ha nem így volna, aggódnom kellene: vájjon szólhatok-é nagy elődünkről, mikor e perczben nincs bennem iránta egyéb, csupán szeretet. A szeretet életet ad a rég elporladottnak is. Előttem itt áll Apáczai, mint testté válása a tanító eszményképének s nem tehetek másként, csak lelkesedve nézem, mint edzi erélyét minden akadály, mint törekszik csiiggedetlenül, elleneinek gáncsain át is eszménye felé, mert rajongó lelkét teljesen eltölti hivatásának szent hevülete. Elszorúló szívvel figyelem rövid életének lázas küzködését s a mint látom, hogy semmivel nem törődve, egyedül

3