Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XXX És mégis itt, az édes anya kebelén, szívünkben új reménysugár gyulád : ez intézet áll és vele rokon annyi más; hogy virágzik, tanúja e szép ünnepély. Benne s a rokon intézetekben a régi szellem, s új tapasztalás, új erő nevelni fog bennük a régieknél jobbakat, hazánk nagy, dicső leszen s ime, álmunk teljesül. S ez Alma Mater legyen erkölcs s tudás terén példakép; haladva időtlen időkön át a fejlődés útain, termékenyítse és emelje az eszményihez ifjúságunk agyát, szívét és edzze munkára karjait! Gróf Bethlen Ödön, főgondnok. Tisztelt ünneplő közönség! Mint a kollégium ezidö szerinti elöljáróinak egyik szerény tagja, nekem jútott az a megtisztelő s egyúttal hálás feladat, hogy az imént elhangzott üdvözletekre az intézet nevében válaszoljak. Rövid leszek, minthogy az idő már is túlhaladt, nem fogom sokáig fárasztani önöket. Mély köszöne- tünknek kell, hogy kifejezést adjak azon ékes szónoklatokért, a melyekben díszes társulatok, intézmények küldöttei szerény intézetünket kitüntetni méltóztattak, elkezdve az ország legmagasabb fórumán, ami a tudományt illeti, s végezve azon az ékes beszéden, a melyet utoljára Schilling egyetemi tanár úr mondott, a melyben olyan szívhez szólón fejezte ki a volt növendékek nemes háláját az intézet iránt. Mindezek bennünket szívig meghatottak. Van azonban bennünk annyi beösmerés, hogy azokat a dicséreteket nem fogadjuk el, mint az intézet mai vezetősége, hanem visszahárítjuk azokra a dicső elődökre, a kiket önök szónoklataikban, mint ezen intézet nagynevű alapítóit emlegettek. Ma, amidőn az országban kétszáznál több középiskola működik, szerénytelenség volna tőlünk azt kívánni, hogy ilyen dicséretek bennünket egyáltalában megillessenek. Közkatonák életírását nem szokás kiadni, sem nékik a vezérbojtot nyújtani. Mi is tudjuk, hogy ezen dicséretek csupán az intézet alapítóit és továbbépítőit illethetik. Tovább megyek; a sok intézet közül akadhat olyan is, a mely nevelésügy dolgában bennünket túlhaladott, különösen a mely anyagiakban jobban lévén dotálva, inkább elérhette ezt a czélt. Mi csak egyre vagyunk büszkék, amint voltunk fennállásunk óta és ez az, hogy hazafias érzés beoltása dolgában, a melyet mi mindig szemünk előtt tartottunk és tartunk, nem engedünk
