Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

XXVII

testvérnek a múltjáról, he akarja magát mutatni a jelen keretében és meg akarja mutatni azokat az alapokat, a melyeket a jövő megépítésére szerzett. Ennek a nagy számadásnak tanúja az egész református világ, mert ezt a kettőt egymás nélkül el sem lehet képzelni.

A hat testvér, mondhatnám egy anya méhéből született ikertestvér baráti, testvéri, rokoni ölelését tolmácsolom én az én szerény szavaimban. De azt hiszem, hogy ha az elhangzott nyii üdvözletekben volt melegség, igazi közvetlenség, a családias szeretetnek és testvéri ölelésnek talán ebben a szerény üdvözletben van a legnagyobb jogosultsága. A mikor mi ennek a nagy, mondhatjuk nemzeti ünneplésnek jeleneteit végig éltük és éljük, áthangzik a múltból ennek a 300 esztendőnek minden szenvedése, minden fájdalma és minden öröme ; áthangzik erre a mai ünnepre a gályarabok éneke, Bocskay Istvánnak és Bethlen Gábornak diadalkiáltása, harczi riadója: „prodeo, libertate et patria“; és áthangzik a 48- 49-es diákhősöknek diadaléneke. Hogy még mi fog ebből áthangzani a jövőbe, ez a mai ünnep úgyszólva mint valami bűvös tüköiben mutatja meg. Elvonulnak a mi lelki szemeink előtt a tudománynak, a tudásnak, erkölcsnek, vallásnak, hitnek, rendületlen meggyőződésnek azok a felkent apostolai, a kiket ez a kollégium nevelt, emelt nagyokká és tett valóságos nemzeti hősökké. Elvo- núlnak azok a nemzeti fejedelmek, a kik ennek a kollégiumnak a seregében az ő véres küzdelmekre vezetett seregük utódjait látják és azok a közösen vívott küzdelmek, a melyben a hét testvér nemcsak a tudomány fegyverével állotta meg helyét, hanem megállotta a véres csaták színhelyén is.

És most, mikor ez a szent forduló összeesik a magyar nemzetnek egy másik évfordulójával, a honalapító Árpád ezeréves évfordulójával, úgy érezzük, hogy a nagy alapítónak itt felettünk borongó lelke is eljött ide, hogy ebből a számadásból részt vegyen, hogy elfogadja jelentésünket. Íme Atyánk, mi megtettük kötelességünket mind abban, a mit a te ide beköltözött lelked és szellemed örök hagyományképen reánk ruházott.

Mélyen tisztelt Elöljáróság ! Méltóságos Főgondnok Úr ! ennek a nagyhírű kollégiumnak gondviselő édes atyja és te kedves jó testvér, te kedves öreg kollégium ! Fogadd el ezt az üdvözletei a te testvéredtől ; melegebbet és a szív mélyéből fakadóbbat nem