Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

az hát a kérdés: protestáns imákat mondotok-e, hanem hogy protestáns elv szerint éitek-e ?

A mi életünk igen egyszerű, könnyű megvizsgálnunk.

A reformáczió a lelkiismeret felébredése, írja Taine. Ébren van-e mibennünk a lelkiismeret? Valahányszor cselekszünk valamit, érezzük-e mindig a lelki nyugalmat, hogy megtettük mindazt, a mit elhagynunk bűn lett volna? Érezzük-e Luther nyugodtságát, hogy a mit tettünk, másként nem tehettük? Ha nem kell erővel nyomnunk el a benső szózatot, ha nem zavarja nappalunkat, sem álmunkat a nyugtalanság érzete, ha emelt fővel, de nem kevélyen, hanem lelki nyugalmunk érzetében állhatunk mindenki elé, akkor protestánsok vagyunk.

Tiltakoztak a reformátorok minden olyan magyarázat ellen, a mi elhomályosította Krisztus igéjét. Nincs-e a mi szavunkban valaha hamis magyarázat? Úgy mondunk-e mindent, a hogyan igaznak tudjuk? Nem ferditjük-e el soha, a mit más ajkáról hallunk? Ha igyekszünk mindenkiben felismerni a jót, megérteni a lelkét, ha őszinte, egyenes lelkű és igaz minden szavunk, ha nem állítunk olyat, a mit bizonyosan nem tudunk, ha nem hiszünk az irigyeknek és rágalmazóknak, ha nem keressük a mások kegyét, akkor protestánsok vagyunk.

Minden embernek joga és kötelessége, hogy önmaga szerezzen magának meggyőződést, önmaga szabadon keresse az igazságot. A reformáczió tehát azt mondotta: szabaddá teszem újra a gondolat útját, de kötelességévé teszem mindenkinek, hogy használja is ezt a szabadságot. Hát mi élünk-e ezzel a szabadsággal? Nincs-e hatása reánk a mende-mondáknak, nem ve- zet-é bennünket mások kellemes beszéde? Követjük-e a benső, emberi parancsot: vizsgáljatok meg mindent, de ne tartsatok meg, ne higyjetek el semmi egyebet, csak az igazat, a jót?!

Szabadságot követel a reformáczió minden embernek, nem ad ebből többet egyiknek sem, csupán annyit, mint a másiknak. Ugyan szabadok vagyunk-e? Jól értjük-e ezt a szabadságot? A rövid eszüek úgy értik, hogy az a szabad ember, a kit nem köt semmi. Nem gondolnak arra, hogy igy magoknak korláttalan szabadságot követelve, önmagokra szabadítanak mindenkit, a gonosz lelküeket is. Nem jut eszökbe, hogy csak akkor nincs összeütközés, ha minden a maga utján halad, csak ott nincsen