Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

102

Az első pad, a többiekhez viszonyítva, előkelő berendezésű volt annálfogva, hogy vízszintes lapját vékony léczekkel kerítették körül, minden tanuló előtt; e négyszögben kellett elférni a tanszereknek, az apró porondnak, mert rézporzó, vagy itatóspapír még nem volt divatban. Ha Írni kellett, biztosan mély nyomokat hagyott a lécz a kis fiuk karján. Itt voltak elhelyezve az apró kövecsek is a számolás tanításához. Számoló gép csak ezután került ide, stb. Most egészen más a berendezés. Jobb is, szebb is; de még mindig maradt kívánni való az elemi iskolában. A megelégedés érzete csak azoknak szívét melengetheti teljesen, kik a múlt sanyarúbb viszonyait átélték, ismerték.

Az bizony, hogy az új viszonyokhoz csak szigorral, komoly és következetes ellenőrzéssel lehet szoktatni az ifjúságot, a fegyelmezés is csak így sikerűi. Elnézést nem szabad gyakorolni, mert a rossz hajlam nő, mint a burján. A ki jó, nincs miért aggódnia az ellenőrzéstől ; a rossznak javára válik egy kis üdvös félelem : ha javúl, úgyis helyébe lép a vonzalom és szeretet a vezetőkiránt.

Fegyelmezés nélkül nem telhetik el egy év sem. Két tanulót kellett eltanácsolnunk; többen kisebb büntetésben részesültek. A tájékozatlan közvélemény minket hibáztat. Némely hírlapok útszéli mende-mondák alapján törnek pálczát fölöttünk. Meg sem kisértik az igaznak utána járni. Ennek tudatában mi sem állunk harczba velők. Felesleges. A közönség így is elhozza gyermekeit iskolánkba, a mint elhozza áldozatait évenként jótékony alapjainkra, közszükségeink fedezésére.

Talán nem kell vitatkozni a fölött, vájjon a rossz, vagy a jó magaviseletü tanulók véleménye alapján lehet-e helyes véleményt alkotni az intézetről ?

Egyik régi, jó és kedves tanítványunk Békésy Ferencz dr., budapesti ügyvéd, művészileg díszített, selyem díszlobogóval lepte meg intézetünket, ifjúságunkat. Szép kisérő levelének minden sorából a legmelegebb hálaérzés sugárzik e nevelő-intézet iránt, mely őt gondozta, segélyezte, férfias, önálló munkásságra tanította. Békésy Ferencz példát mutatott e drága díszlobogó adományozásával arra, hogy miként gondoskodjanak a hálás tanítványok szeretett intézetünk szükségeinek fedezéséről. E díszlobogó régen érzett hiányt pótol, tehát annál melegebben köszönjük meg a nagylelkű adományozó szíves áldozatkészségét.