Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
87 külön magyar király, mások nem haboztak, ha kell, véglegesen elszakadni az osztrák háztól; ezekhez csatlakoztak az erdélyi rendek követei s a mi legveszedelmesebb: a hajdúk. Bocskay a róni. katholikus, az ágostai és a helvét hitvallások gyakorlásának egyenlő szabadságát kívánta biztosítói törvénynyel. Ehhez csatlakozott a korponai rendek méltányos többsége; tehát csak egyenlő szabadságot a romokban fekvő, elhagyott és kipusztult régi egyházéval, melynek Magyarországon, Erdélyben, Horvát- Szlavon országban Iegfölebb 300 papja volt, beleszámítva valamennyi érseket, püspököt, apátot prépostot, kanonokot, plébánost és fölszentelt szerzetest. Ilyen példát egyetlen nyugati, növeltnek nevezett állam történetében sem találunk, annál kevésbbé, mivel a korponai rendek közt alig lehetett volna 2 3 katholikust találni. Ezzel homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedett Rudolf körül a spanyol-pápai párt. Ennek véleménye szerint ,,az ágostai vallást megtűrni teljes lehetetlen; hát még egyéb hamis hitű sectát! Pláné a helvét hivalJást, azoknak a svájezi parasztoknak és kézmivesek- nck a vallását, a kik eleitől kezdve a Habsburg-ház gonosz ellenségei valának! Maga a német birodalom sem ismeri el a zwinglianismust és calvinismust, sőt elitéli s olyan eretnekségnek tartja, a minőt egy tisztességes politikus sem vehet tekintetbe.“1 Mikor Esztergom török kézre került, a pápa sajátkezűig irt Rudolfnak, melyben buzdítja, hogy erős kézzel kormányozzon ; „a magykrokkal való kiegyezést nem rosszalja, de világosan kimondja, hogy a katholikus vallás érdekeit sértő bármi határozat vagy egyezmény is ellenére volna, mert Rudolfnak kötelessége minden rendelkezésére álló eszközzel a vallás védelmére kelni.“2 A buzdításon kívül, követe útján azzal fenyegette, hogy ha Bocskay első feltételét a vallás ügyében elfogadja, nemcsak ő nem segíti a török ellen, hanem a i Magyar Orszgy. Emi. XI. K. 232. 1. 2 u. o. XI. 237.
