Református Kollégium, Kolozsvár, 1905

80

Erdélyt ő felsége a saját maga s az örökös tartományok pénzén szerezte meg hódítás útján, s mint fegyverjogon szerzett tartományba szándéka volt oda külön kormányt, számára külön udvari cancellariát állítani. Ha már most mégis meghívná Erdélyt a magyar országgyűlés: a rendek Erdélyre is azt a theoriát állítanák föl, a mit Fülek, Széchen, Dévény, Palánka, Drégely, Nógrád várakra felállítottak, hogy t. i. ő felsége azt az ország számára hódította vissza. Ezért első sorban azt kellene elhatároznia ő felségének, vájjon Erdélyt Magyarországba akarja-e kebelezni, vagy pedig családja számára megtartani ? S ez utóbbi esetben kormányzót akar-e oda küldeni (akár valamelyik főherczeg személyében) vagy hűbérűi akarja-e ez országot családja valamelyik tagjának adni? A prágai kamara, midőn Erdély meghívását a nagygyűlésre ellenzé, abban a nézetben volt, hogy Erdély alhűbér legyen, oly módon, hogy a fejedelem, a kit a császár oda teszen, alhübérét az osztrák háztól nyerje, az osztrák ház pedig a hűbért a magyar királytól, mint főhübérúrtól kapja.1

Vallási ügyek.

Minket legközvetlenebbül érdekelnek a vallási kérdések. De nem a hitviták, hanem főként a protestánsok magatartása a katholikusok iránt a XVI. században, a katolikusoké a protestánsok iránt 1599. óta és ennek következményei.

Magyarországon a protestantismus a maga föllépésekor és, terjedése alatt nem volt követelő s a mint ezt Károlyi Árpád példákkal is szépén bizonyítja: bizonyos közjogi kereten belől mozgott. Ez a keret a főpapság a maga hatalmas közjogi és birtokjogi állásával. „A katho- likus főpapság Magyarországon a legelső rend vala, a koronás király tanácsosa, a nemzet szószólója, törvényeinek hozója és magyarázója, jogai védelmezője. És annak a csaknem kivétel nélkül protestáns nemességnek, mely

1 Magyar Orszgy. Emi. XI. 13 14 I.