Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
9 föl valaki, hogy éppen ezeknek eszményei, ezélzatai, törekvései nem valósultak meg? A felelet az reá, hogy a hazaszeretet szent, csorbíthatatlanúl egységes, örökérvényű, nem hal meg s mindazok, a mik lényegét alkotják, századok múlva is fölébrednek szunnyadó álmaikból. Vannak kétségbeejtő korszakok, mikor a költő így kiált föl: „Szent hazaszeretet, mibe mártsam toliam? Hogy dicső képedet híven lerajzoljam, Oly híven, oly szépen, Hogy megbüvöld, ki rád szemét fogja vetni, Hogy örök tanyára tégy szert valamennyi Magyar kebelében. Ti bálványimádók, hiúság rabjai! Jcrtck, gyilkot fogok szívembe mártani, Hadd fecscsenjen vére Szét fejeitekre ... tán sikere leszen, Tán megtértek tőle . . . jcrtck hozzám ezen Uj keresztclésre !“ A legnagyobb költő, Petőfi Sándor szívéből fakadtak é sorok 1847-ben; de nem évülnek el soha, ébresztőül szolgál a magyar ifjúsághoz, a magyar nemzet fiaihoz, hogy nem lehet más érdekünk, csak: „A haza minden előtt.“ A hazaszeretet jelszavával nyitom meg az 1905/6-ik iskolai évet. A közönségnek megköszönöm szives érdeklődését.
