Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

4

könnyje, bucsúcsókja, lelkűnkben visszacsengenek még a kérő, jóra intő, buzdító szavak s most összegyűltünk, hogy imára zárjuk, mielőtt a munkára vetnők kezeinket, hogy gondviselésed zsámolyán nyugoszszuk törődései, fáradalmai előtt lelkünket, összegyűltünk, hogy hitünk karjaival szorosan magunkhoz öleljünk téged, oh véghetetlen nagy irgalmasság, a ki atyai szeretettel öleled át az emberiséget.

Előtted állunk, hozzád esedezünk oltalomért, segedeleméit, a mikor munkánk kezdetén, a kétes jövőtől megremeg szivünk. Kihez is mehetnénk máshoz: hiszen egyedül te vagy úr mennyen és a földön: reád néznek a föld minden határai, hogy megtartassanak. Hozzád esedezünk, hiszen mi olyan gyarlók, gyengék vagyunk, hiszen tudjuk, érezzük, hogy ha te meg nem tartasz, hiába vigyáznak a mi szemeink, tudjuk, látjuk, hogy meglankadnak és elfáradnak a gyermekek és az ifjak elesvén elesnek, de a kik benned bíznak, azoknak ereje megújul, szárnyakkal magasra repülnek, mint a sas keselyük: futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg.

Oh! bizony, nincsen nekünk másban bizodalmunk, egyedül te benned bízunk, oh áldott istenség, a ki szerettél minket minekelőtte lettünk volna és adtad nekünk szere- tetből a mi életünket, a ki adtál nekünk testi és lelki tehetségeket, adtál földi és magasabb rendű gyönyöröket, minde- nekfelett adtad nekünk szent fiadat az Úr Jézus Krisztus, hogy megtanitana ismerni és szeretni téged, a kiben fiaiddá lettünk és nekünk atyánkká levél, a ki azoknak, kiket szeretsz, mindeneket egyformán javunkra rendelsz

Jövel azért és hallgasd meg kérésünket, a mikor szívből hozzád buzgón esedezünk: hogy a te szemeid

nézzenek e házra éjjel és nappal. Jövel és vedd oltalmadba életünket, sorsunkat, jövendőnket: jövel és gondviselésed szárnyait terítsd ki e szent hajlék munkásai felett.

Jövel, uram és segítsd a te ifjú népedet, hogy örömmel, szeretettel, lelkesedéssel munkáljon szive nemesité-