Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

— 35 —

kegyeskedett, hanem őszinte hálára indít az a páratlan atyai jóindulata is, a melylyel az iskolába való belépésem első perczétől fogva kitüntetett; és a Tekintetes Tanári Karnak megköszönöm szíves iáradozását, hogy engem, ki a viszonyokkal és körülményekkel ismeretlenül, az emberekkel szemben úgyszólván idegenül állottam, minden körbe bevezetett, munkámban mint kezdőt hasznos útmutatásával, példájával, tanácsaival támogatott s hogy baráti szeretetére méltatni oly szíves volt.

E pillanatban érzem csak igazán, minő feladatra vállalkoztam, a melynek megfelelni oly nehéz, bárha oly gyönyörűséges is. De mig egyfelől a kétség szállja meg lelkemet gyengeségem érzetében, másfelől kimondhatatlan öröm tölt el annak tudatában, hogy a nemes, jó és szép czéljaiért vagyok hivatva küzdeni ez intézet falai közt s e buzgó lelkesedés ad erőt szent és magasztos hivatásom betöltésére. A Méltóságos Elöljáróságot arra kérem, hogy azt a bizalmát és jóindulatát, a melylyel eddig kitüntetett, tartsa meg továbbra is számomra és a Tek. Tanári Kart arra, hogy szíves rokonszenvét és támogatását ne vonja meg ezután sem tőlem, hanem törekvéseimben segítsen, jó tanácsaival gyámolítson, tévedéseimben igazítson s a helyes úton haladnom irányítson ; s most hozzátok fordulok kedves tanítványaim ! Küzdeni az igazért, a jóért és a szépért ezt tűztem ki célul magamnak és nektek s erre rövid egy év alatt benneteket oly sokszor tanítottalak. Jól esik újból mondanom, hogy az igazat mily sokra becsülöm, a jót jóval viszonzom s aki a szépért is hévül és azt műveli jutalmul azt nyeri: hogy érzése tiszta és nemes, kedélye vidám és derűit. Szeressétek azért a művészetet, mint a szépnek, jónak és igaznak forrását. Viseltessetek irányomban ezután is a tőletek már megszokott bizalommal és szeretettel s czéljaim elérésében nyújtsatok segítséget! Káradságos munkánkon igy Isten áldása lészen!