Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

— 135

határozatainak megfelelőleg, az igazgatókkal egyet értve végezte kötelességét a felügyelő tanár. A legutoljára fölmerült esetben még a személyt is megtudjuk nevezni, bár nincs irat kezünkben, ki a kellemetlenséget előidézte. Ez az oka annak, hogy a felügyelő tanár egyénisége, eljárása teljes tisztaságban áll előttünk. Ez az oka, hogy működésén nem változtattunk, eljárásait helybenhagytuk, hogy a kifogások fölmerülése után is engedtük a régi nyomon haladni. Ha a mi tapasztalatunk nem volna elég nekünk, beszélnének a szülők elismerő levelei, melyeket a felügyelő és igazgató tanárhoz intéztek; beszélhetne a felügyelő tanár nyugodt lelkiismerete, a becsületes jóakarattal végzett munka tudatában. Már a múlt évi záró beszédben jeleztem az ifjúság magatartásának szelídülését s ha nyíltan ki nem fejeztem, magamban úgy gondoltam, hogy ezt a rendszeres felügyelet gyakorlásának köszönhetjük.

Ezek magyarázzák meg, hogy kedvetlen érzéssel jelentem Imre Sándor dr. lemondását a bennlakás felügyelői állásáról. Az új rendszerben, az új csapáson jó utat tört s ha egyénileg nem kellene bíznom, hogy utóda az áttörés munkáját az övéhez hasonlólag végzi, el is kellene keserednem. De nem veszítem el reményemet; mert a mi jó, az megmarad, kivált ha egyetértéssel támogatjuk az új felügyelőt nehéz és felelősséggel terhes munkájában.

Azt már kedves kötelességemnek tartom, hogy felsoroljam a lefolyt iskolai évben tett alapítványokat, az adományokat, melyek az ifjúságnak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi előnyére szolgálnak.

Megyeri Jámbor Dezső, a kolozsvári nemzeti színház igazgatója és felesége Medgyaszai Zsófia 1000 koronás alapítványt tettek, a múlt iskolai évvégén elhalt, VI. osztályos kitűnő tanuló fiók, Kálmán emlékére a főgymnasium VI. osztályt végzett jeles, ev. ref. valláséi tanuló jutalmazása végett, oly feltétellel, hogy a szegények elsőbbségben részesüljenek.