Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
4 Zettel s gondolkoznia azon, hogy a bekövetkezendő életküzdelemre miként nevelje növendékeit? Ki tudná megmondani, hány ezer éves igazságról szólok, mikor azt állítom, hogy a gyermeket először is jellemesnek kell nevelni.... Ha játszik s pajtásait orvúi támadja meg, ravasz durvasággal akarja erejét kimutatni, játékos társát ellenségnek nézi, azonnal el kell választani társaitól, fel kell világosítni, hogy játékközben nincs helye a boszúállásnak; hogy a játék időtöltés, testedzés, a kedvtelés kielégítése és hogy csak a jókedv megőrzésével lehet fejleszteni az ügyességet, csak így lehet a kitörni készülő haragos szenvedélyt megfékezni, az önuralmat megszerezni már a gyermekkorban. Ez a nevelés nem egyedül a tanárok dolga, főtényezők magok a növendékek, kik között mindig vannak jellemes fiuk s ők figyelmeztetik durvább társaikat hibájokra, ők távolítják el magok közűi. Ez a köznevelésnek egyik áldása. A tanárok ritkán látják növendékeiket játék közben; nem is játék, mely ellenőrzés alatt foly. Csak időnként szükséges figyelni s az előforduló eseteket kell igazságosan elintézni. Tehát nem a tanároké a főrész e téren a gyermekek jellemének irányításában, hanem az ifjaké. Hozzájok szóltam, őket figyelmeztetem, hogy jól neveljék egymást. A jeliem alapvonása az önuralom, kedves ifjak! Önuralom az étkezésben, a költekezésben. — A világhírű Franklin Benjamin, a villámhárító feltalálója, ki szegény betűszedő volt gyermekkorában, csak egyszer költötte el 10—20 fillérét haszontalanságra, nyomban meg is bánta, sohasem feledte el s egész életére takarékossá lett. Hány gyermeknek szól ez intő például ?! Hány gyermek sirhat a miatt, hogy szülői nem voltak takarékosak s őt sem tanították meg reá. Hány ember vesztette már el függetlenségét a takarékosság hiánya miatt? Mily fájdalmas érzés hatja át szivünket annak tudatában, hogy a magyar nemzet nem dicsekedhetik a józan takarékosság szokásával ! Ezért kell százszor, ezerszer ismételni a takarékosság jelszavát. Ezért kellene a családoknak az iskolával egyet- értőleg takarékosságra szoktatni gyermekeiket.
