Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
Az igazgató évzáró beszéde. A lefolyt iskolai éven áttekintve, a következőket jelenthettem röviden. A beirott rendes és magántanulók száma 392. Évközben kilépett vagy vizsgálatra nem állhatott 11. — Létszám az év végén 381. — A múlt évhez képest több iratkozott be öttel és nyolczczal több maradt az intézet tagja az év végéig. Megnyitó beszédemben már jeleztem, hogy a négy alsó osztályra ez évben még nagyobb volt a jelentkezés, mint a múlt évben. A felsőbb osztályokba többen jelentkeztek gyenge osztályzatú tanulók; meglátszott rajtuk, hogy menekülők, kísérletezők; nem zárkóztunk el előlük: de nem is volt köszönet benne. A kilépők fele része közűlök telt ki s újabb figyelmeztetésül szolgál arra, hogy még óvatosabbak legyünk az ilyenek fölvételében. E figyelmeztetés igen jól és szépen hangzik. Megfelel a neveléstan, a tanitásügy követelményeinek; de nehéz végrehajtani az elkeseredett és mindig reménykedő szülőkkel szemben, kik igen természetesen, mindig látnak egy- egy mentő szálat gyermekeik tovább taníttatására; ezt megragadják, mutogatják az igazgatónak megható beszéd kíséretében s alig, vagy éppen nem lehet kitérni előle. Ezzel befejezést nyer az ügy. A szülők eltávoznak, viszik a reményt magokkal; de sokan nem tudnak hagyni gyermekeik mellé támogató eszközöket; mi pedig nem rendelkezünk mindenféle javító eszközzel, a tehetség gyengeségét semmiféle eszközzel pótolni s több esetben mégis minket okoznak a szülők, hogy nem vihettük elébb gyermekeiket. — A végeredmény az, hogy ismét elől kezdjük a
