Református Kollégium, Kolozsvár, 1903

103 —

a birodalom népeit boldogságra, de veszélybe döntheti a trónt és birodalmat.

Összegyűltünk, hogy alkotmányos működésünket ismét megkezdjük s első lépésünk fájdalmas felszólalás, nem a múlt idők szenvedései miatt, mik most is fennállanak, s miknek azonnal elhárítása nélkül sem alkotmányunk visz- szaállitását, sem általában az alkotmányosságot lehetőnek nem tartjuk.

Alkotmányos életünknek s nemzeti létünknek alapföltétele: az országnak törvényes önállása s függetlensége.“ Ennek megtámadása ellen föl kell szólalni; föl kell szólalni az octoberi diploma ellen, mely a magyar alkotmányosság visszaállítását föltételekhez köti, meg akarja fosztani Magyarországot a közadó megszavazásának, a katonaálli- tásnak jogától; a pénz- és hitelügy, hadügy, vám és kereskedelem felől közös birodalmi tanácsban, egy többségében idegen hatalom döntene. Ellenkezik ez a pragmatica- sanctióval, mely kötelezi a királyokat az ország jogait, szabadságát, törvényeit mindenkor megtartani. Csak II. József császár nem koronáztatta meg magát s uralkodott absolut módon, de Magyarország törvényes királyának soha el nem ismertetett.

Magyarország és Ausztria között sohasem volt realunio, nem is lehetett; mert bennök az országiás és kormányzat mind személyzetre, mind rendszerre és formára nézve merőben különböző.

Kedves Ifjúság! Nem olvashatom végig e fölirati javaslatot, nem is szükséges, mert tudom, hogy minden magyar ifjú el „fogja olvasni.

E feliratot 0 felsége nem fogadta el. Azután újabb csapás érte Ausztriát; e miatt kellett létrejönni az 1867-iki kiegyezésnek.

Egész Magyarországon egyedül Deák Ferencz volt az, ki e nehéz kérdésben irányt adhatott s kinek irányító szavára a felség is hallgatott. Királyi hatalom volt kezében, mert az egész nemzetnek osztatlan bizalmát birta, de Deák F. egyszerű polgár maradt s csak nemzete, hazája függet