Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
— 97 — változnának. Ha mi magunk is itt a törvényhozásban szabad alkotmányos nemzet képviselőihez, illetőleg csak a szabad szólás oltalma alatt felelhetünk meg hivatásunknak, talán még inkább kell a szólás szabadságát a megyék gyűléseire nézve védenünk, hol nem fontolgató diplomaták gyűlnek össze, hanem azon ép értelmű fiai a hazának, kik a földmivelés békés foglalkozásai mellől jönnek össze alkotmányunk morális oltalmára, kiknek férfias egyenességgel párosított őszinte érzés adja a szót szájokra. Törvényekből bizonyította Deák Ferencz, hogy gyűléseken mondott tilos szavakért csak széksértésnek van helye, hogy széksértés esetében rögtön, a helyszínén kell alkalmazni a megfelelő fenyítéket; tehát sem fiscalis, sem criminalis pernek helye nincs . . Polgári társaságban, a mit a törvény világosan nem tilt, büntetés tárgya nem lehet s azt a biró törvénynyé nem kanonisalhatja. Nincs senki, a ki annak bizonyítását el merné vállalni, hogy Magyarországon világos törvény szerint közgyűlésben mondott beszéd hűtlenségi per tárgya lehetne in abstracto. Azonban a királyi fiscus Wesselényi bárót a királyi tábla elé épen ezért idéztette hűtlenségi perbe. Mit tett tehát? A kir. tábla ítéletére bízta, vájjon bűn legyen-e, amit a törvény bűnnek nem mond és gyűlésben ejtett szóért lehessen-e hűtlenségi büntetés alá jutni? És ki az, a ki a kérdés elitélését a kir. táblára bízza? A kir. fiscus a kormány rendeletéből. És igy egy nemzeti nagy jognak, mely a kormány elleni garantia gyanánt áll, egy fontos közjogi kérdésnek elhatározását a kormány elvonja a nemzettől, a maga kinevezésétől függő bíróra bízza s bennünket oly helyzethez kíván juttatni, hogy a magyar nemzet, mely csak az ő világos megegyezésével hozott törvények szerint kormányozható, a törvényeknek alárendelt testület határozatától várja el nemzeti jogai határának megállapítását. Keserű érzést keltett, hogy a kormány törvény ellenére hűtlenségi per alá vonta Wesselényit; de még súlyosabb fájdalmat gerjesztett az, hogy a főrendek nem fogadták el azt a föliratot, melyet a szólás törvényes szabadságának 7
