Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
95 nak tekinteni nem lehet, nem szabad. Látta, hogy ki ebben az iskolában jól akar kormányozni és igazán az ügynek kíván szolgálni, annak első kötelessége megismerni és megtanulni collegiumunk egész történetét, régibb és újabb szervezetével és törvényeivel együtt. A tanvezetésben közvetlen elődje, Szabó Sámuel tanár az 1876. évben adta ki iskolánk első Értesítőjét, melyben közölve van collegiumunknak Fekete Mihály tanár által megirt története, s közölve vannak iskolánk alapítóinak alapítványi leveleiből azon részek, „melyek az egykori társadalmi állapotokra s a magyar nyelv fejlődésére világot deritnek.“ Ezekből világosan kitűnik, hogy tanintézetünk alapításánál fogva egyszersmind nevelőintézet oly czéllal, „hogy minél több szegény sorsú tehetséges ifjúnak is módot nyújtson arra, hogy kiemelkedjék s a nemzet szellemi tőkéjét szaporítsa.“ Parádi Kálmán megismerte collegiumunk múltját és ennek a múltnak okszerű fejlesztésével s az újabb idők és viszonyok követelményeihez való módosításával, nem erőszakos változtatásokkal kívánt az előhaladásnak szolgálni. Maga írja jegyzőkönyvében. „Elvem nem a dclea- tur, hanem a reformétur.“ Erős eloquentiával, meggyőző erővel védte a maga nézeteit, de tudta becsülni és méltányolni a más nézeten levők meggyőződését is. „A ki tudatában van saját gyarlóságának — írja már idézett naplójában - az abban a mértékben, a mint az idő és tapasztalat mind jobban megismertetik vele az embereket és a dolgokat, folyton türelmesebbé válik mások véleménye iránt.“ Előzékeny és finom volt mindenkivel szemben, a kivel az életben érintkezett; összejöveteleken megnyerő modorával, élénk elevenségével, szellemes társalgásával, sziporkázó ötleteivel éltető lelke volt a társaságnak és mindenkit meghódított. Előzékenységet, szívélyes barátságot és méltánylást tanúsított főleg kartársai irányában, ide véve a legifjab- bakat is; szem előtt tartotta mindenkor, hogy egy ily
