Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

tittatni tanítványaival, élvezetes szépségekben gazdaggá és könnyen érthetővé teszi e tudományoknak npróbb részleteit is. Hogy az ő tanítványai mennyivel előbb vannak természettudományi ismereteiket illetőleg, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Entz tanár egyetemi bevezető előadásaiban, ha valamely olyan kitérést tett, melynek megértésére már több tudományos előismeret kell, mint a mennyivel a hallgatók rendesen bírnak, hivatkozott Parádi tanitványaira, mint a kik azt képesek már megérteni.

„Nem tudnék itt positiv számokat mondani, de állíthatom, hogy a ref. collegiumból a természettudományoknak sokkal több hivatott búvára kerül és került ki, mint bármely más hasonló tanintézetből, a mit minden kétséget kizárólag Parádi tanár befolyásának kell tulajdonítanom.“

Tanártársainak és az elöljáróságnak elismerése és méltánylása még fiatal korában, az 1875. év jun. 24-én tanvezető-tanárrá fpaedagogarcha) választotta, a mely hivatal hatáskörébe — collegiumaink akkori szervezete szerint —- az elemi iskola és gymnasium tanítási ügyeinek egész vezetése tartozott; az igazgató tanár (rector professor) a gazdasági és fegyelmi ügyeket intézte.

A tanítás és nevelés vezetésében nem a tantervek és rendszabályok betűit, hanem ezek czélját nézte. Látta ugyan, hogy tisztán a rendszabályok megtartásával nagyobb töprengés és szellemi megerőltetés nélkül is meg lehet felelni a vezetői feladatnak, mely igy magától is megy, mint a felhúzott óra, mégis nem elégedett meg ennyivel, hanem szem előtt tartotta minden eljárásában és intézkedésében intézetünknek, mint tanítóéi nevelő-intézetnek rendeltetését és feladatát.

A leglelkesebb ügyszeretettel teljesitve kötelességeit, szigorun megkívánta a rendet és pontosságot mindenben s nagyon ingerelte, a mi ez ellen történt, de haragot nem tartott soha. Benne beigazolva láttuk a régi közmondást: „Bonum ad virum cito moritur