Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

— 86 —

magasban. Nem akart a szerzetes-rendek szabályai által a természet törvényei ellen emelt korlátok között bezárva élni. Nem akarta viselni a bilincseket, melyekkel a római katholikus vallás külső formaságai és megváltoztathatatlannak nyilvánított dogmái a természetes fejlődést és előhaladást gátolják. Ezért, hogy lelke őszintén érzett szükségletének eleget tegyen, szembeszáll a minden időben erős előítélettel, otthagyja kényelmes és gondtalan jó életet biztositó állását, kilép a rendből, melyhez múltja és jó barátai szorosan kapcsolták, melyben fényes tehetségével és nagy munkakedvével már nevet vívott ki magának és méltán reményelhetett előhaladást és szép jövőt; kilép a még több téren előjogokat biztositó, hatalmas római katholikus vallás kötelékéből és lelke sugallatát és őszinte meggyőződését követve az 1871. év aug. 21-én áttért a Jézus tanításai alapján, az evangélium szerint reformált vallásra, melynek ezután élete végéig buzgó hive és erős vezérmunkása volt.

Nem oly kicsiny dolog ez, a milyennek látszik Mert szép és örvendetes ugyan reformátusnak születni, azonban ez csak szerencse, nem érdem. De a jelzett körülmények között áttérni a református vallásra: oly cselekedet, melyet csak áldozni tudó és nagy lelki erő tud megtenni.

II.

A református vallásra való áttérése után kolozsvári ev. ref. collegiumunk elöljárósága azonnal meghívta az 1871—72-ik tanévre helyettes tanárnak a Kocsi Károly halálával megüresedett természetrajzi tanszékre, mely tanszékre aztán az erdélyi ev. ref. egyházkerület 1872-ik évi aug. 18-án tartott^közgyülése megválasztotta nyilvános rendes tanárnak. 0 pedig ennek az állásnak hű betöltésére szentelte erejét, életét és kerek 30 évet töltött collegiumunk szolgálatában az 1901. év okt. havában történt nyugalomba vonulásáig.