Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

Gaussnak irt, közölte vele dolgozatát, de dodonai választ kapott, pedig Gauss is foglalkozott a kérdéssel ; talán épen azért vonakodott világosan válaszolni, nehogy saját gondolatait elárulja Bolyai előtt. Hogy Bolyai Farkas sohasem szűnt meg a parallelák megoldhatatlan kérdéseivel foglalkozni, látszik összes munkáiból, melyet kiadott többnyire tanítványai használatára, de a melyek mélyen járó philosophiai gondolkozással, tudományos munkaszámban veendők. 1829-ben adta ki az „Arithmetika eleje kezdőknek“ czimü munkáját, majd az „Ürtan elemei kezdőknek“ jelent meg. Az arithmetika elejének bővített, a mint írja tisztálttabb kiadásai jelentek meg 1830. és 1843- ban. 1834-ben pedig kiadta „Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje“ czimen az előbbinek kiegészített kiadását. Legnevezetesebb munkája: „Tentamen juventu- tem stúdiósam in elementa matheseos purae.. . introdu- cendi“ két hatalmas kötetben 1832—33-ban jelent meg. Az első kötethez van fűzve Bolyai János világhírű müve: „Appendix scientiam spatii absolute veram exhibens...“

A Tentamen nyomán 1851-ben adta ki Bolyai Farkas utolsó munkáját: Kurzer Grundriss Eines Versuchs.. . czimen.

Ezt a müvét, valamint a Tentament az Appendix-sel megküldte Gaussnak, ki a Bolyai János művére igy nyilatkozott :

„Ha avval kezdem, hogy e müvet nem szabad dicsérnem, bizonyára meghökkensz egy pillanatra, de nem tehetek mást, azt dicsérni annyi volna, mint magamat dicsérni: mert az egész értekezés, az út, melyen fiad haladt és az eredmények, melyekre jutott, majdnem teljesen megegyeznek részben már 30 35 év óta végzett elmélkedéseimmel.

Valóban rendkívül megvagyok lepve. Szándékom volt saját munkámból, melyből egyébiránt eddig még keveset tettem papírra, életemben semmit sem közölni. A legtöbb embernek nincs helyes érzéke aziránt, hogy miről is van szó, és csak kevés embert találtam, ki azt, mit közöltem különös érdeklődéssel fogadta volna. Erre csak az képes,