Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
* újból megjelent velők falaink között s én szeretettel hívom az ifjúságot munkára. Nemcsak szeretettel, hanem biztató- lag is, mert a régieknél egészségesebb műhelyekbe, az új tantermekbe vezethetem. Igen kedvező alkalom volna most beszélni az új épületről; megemlékezni arról, hogy a nemzet közvagyonából, századokon keresztül, egyetlen fillér sem jutott az oly intézeteknek, melyek kizárólag a magyar nemzetnek neveltek hazafiakat, érzékenyen búcsúzhatnánk el a régi épület szűk helyiségeitől, melyekben kerek száz évig nyert ifjúságunk lakást és tantermeket; de el kell hagynunk mindezeket, mert az új épület felavatására külön ünnepélyt rendez elöljáróságunk, az ifjúság közreműködésével. Azonban szólnom kell a tisztaságról, midőn átlépjük az ó és új collegium küszöbét . . . Minden jó, édes anya tisztán bocsátja el kis fiát hazulról, egyik legfontosabb útasítása az, hogy óvja magát minden szenynytől. Az alma mater, e jó collegium is azzal fogad kedves ifjúság, hogy testben, lélekben tiszta légy; mert a tisztaságnak tündéri varázsa van. Költségbe nem kerül s az' ifjú személyét mégis kedvessé, a lakást otthonossá, a környezetet kívánatossá teszi. A külső tisztaság rendszerint a lélek belső tisztaságát árulja el; tehát igyezzék mindenki megszerezni e szép összhangot. Nekünk kötelességünk az édes anyától tisztán átvett gyermeket a maga tisztaságában megtartani; ezen kívül kötelességünk arra is rávezetni az ifjúságot, hogy a collegiumnak nagy költséggel felépített, átalakított új és régi épületét, annak udvarát, fákkal beültetett, begyepesített üdülő helyét, a falakat, ablakokat, a fölszereléseket, az intézetnek minden zegezugát tiszteletben és tisztán tartsák. Hivatalosan és ünnepélyesen kívánom ezt, szeretettel ajánlom is; de egyúttal kijelentem, hogy a ki nem engedelmeskedik, kit érzéke nem vezet reá e kivánalom teljesítésére, azt a rendelkezésünk alatt álló fegyelmi büntetések hosszú sorozatával sújtjuk: magunk között nem türjük; mert mi a tiszta emberek társasága akarunk lenni.