Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
117 hogy a vallás- és közoktatási miniszter 1891. évi 57907 sz. a. kelt átirata szerint a reáliskolák és gymnasiumok a „felső tanodák“ közé sorozandók.) Ugyanezen törvényczikk 157. §.-nak e) pontja kimondja, hogy a tanodák bezáratása iránt kizárólag csak a törvényhatóság első tisztviselője illetékes, miért is az 1892. évi 11530 sz. a. kelt belügyminiszteri körrendelet szerint „ezen jog átruházásának, vagy más törvényhatósági személy (főszolgabíró, rendezett tanácsú város polgármestere stb.) által való gyakorlásának helye nem lehet.“ A törvény idézett §§-ai a felekezeti iskolákra is vonatkoznak, miként az 1879-iki 7226 sz. a kelt vallás- és közoktatásügyi rendelet előírja: „Az 1876. XIV. t.-cz. 33. és 34. §§-ai nem zárják ugyan ki a felekezeti autonómiával biró iskolák főhatóságainak azon jogát, hogy a közig, hatóság intézkedéseit megelőzőleg is elrendelhessék a szükségeket; minthogy azonban a közig, hatóság kötelessége nem addig terjed, hogy a tanuló ifjúság közt felmerülő járványnak csupán a tanodában elharapódzása meggátoltassák, hanem hogy az a többi lakosokra is át ne vitessék: utasitandók az összes tanintézetek igazgatóságai, hogy jövőre szoros kötelességöknek ismerjék előzőleg tudatni az illetékes közig, hatósággal és pedig idejekorán azt, hogy valamely veszélyesen fellepő járvány miatt az iskola bezárását czélozzák :.“ íme tehát a törvény is szigorú intézkedéseket tartalmaz, s mégis mit látunk? Azt, hogy az iskolából járványos fültőmirigylobja miatt hazaküldött gyermeket az anya az orvos tilalma daczára másnap újra iskolába küldi, hogy kanyaróban szenvedő tanuló testvére, skárlátban szenvedő apa és anya gyermeke iskolába jön és terjeszti a ragályozást. Ily viszonyok között az iskolavezetőségének, az iskolaorvosnak fáradsága kárba vész, terjed a ragály, a mi különösen bennlakással, konviktussal egybekötött iskolánál szerfelett könnyű, mert itt a gyermekek nemcsak az osztályban érintkeznek egymással, hanem mondhatni folytonosan együtt vannak.
