Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

Azonban mégis behurczoltatott a kanyaró. Folyó év februárius 16-án értesültem a II. g. osztályvezető tanárától, hogy osztályába egy oly künnlakó fiú jár, a kinek testvére kanyaróban szenved. Azonnal hazaküldtük az illetőt, de már késő volt, mert febr. 19-én ugyanabból az osztályból két bennlakón kiütött a kanyaró, egy harmadik gyanús volt, 20-án ugyanabból az osztályból egy künnlakó is megkapta.

Hasonlóképen állunk a járványos fültőmirigylobbal. Februárius 19-én hazaküldtünk egy ily bajban szenvedő I. g. o. künnlakó tanulót. A házi orvos meghagyta a szülőknek, hogy a gyermeket nem szabad iskolába küldeni. S mi történt? Másnap reggel ismét feljött, „mert a mama parancsolta és mondta, hogy ne mulasszon.“ A következménye az lett, hogy 16—18 nap múlva az I. g. osztásban összesen 16 tanulónál constatálhattam a járványos fültőmirigylobot.

Ugyanezért talán nem lesz felesleges, ha röviden felsorolom a védekezés sikere érdekében nehány fertőző betegség előzményi jelét épen itt e tisztelt körben, hogy a tanár urak azokat ismerve idejekorán orvoshoz utasítsák és igy elkülönítsék a fertőző betegségre nézve gyanús tanulókat a betegség széthurczolásának megakadályozása szempontjából.

1. Kanyaró.

A gyermekek között a leggyakoribb fertőző betegség, a melynél a gyermek tüsszent, náthás, szemei bágyadtak, könnyeznek, kötőhártyájuk piros, a fény iránt érzékenyek, a feje fáj, éjjelenként nyugtalan, egyet-egyet köhécsel. Torka kissé pirosabb, nyelése nehezebb, hőmérséke valamivel magasabb a rendesnél. Kellő sikerrel csak akkor védhetjük meg az iskolát tőle, ha már ilyenkor, a kiütés megjelenése előtt különítjük el a beteget, mert a kanyaró fertőző anyaga már ebben az időszakban átragad az egészségesre.