Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
— 36 a képzelő, a feltaláló erőnek akkora adománya van, a mekkora egyetlen kortársában sem volt. Ez az iró, Claudius Claudianus, kit némelyek az utolsó római költőnek szeretnek nevezni,* valóban úgy áll a letűnő irodalom alkonyán, mintha a pogánykor istenei küldötték volna, utolsó felbuzdulásukban, utolsó erőfeszítésükben, letűnt nagyságuknak, hatalmuknak végső fényes sugara gyanánt I. Életéről olyan keveset tudunk, hogy még születése helyét és idejét is csak megközelítőleg állapíthatjuk meg, mivel összes adataink a valószínűségen alapulnak. Bizonyos, hogy nem római származású, hanem idegenből, a provincziából került Rómába. Egyik adat galliai, a másik hispániai, ismét másik firenzei származásúnak mondja; egyik feljegyzés szerint, melyet a tudósok közül is többen** elfogadnak, Canopusban született, egy másik feljegyzés, s ennek is vannak követői,*** paphlagóniai eredetűnek vallja. Éhez kell vennünk még azon vonatkozásokat, melyeket műveiben találunk. Ugyanis a Carm. min. 19, 3.-ban (ed. Birt) a Gennadiushoz irt levelében a „mi Nílusunkról“ szól (nostro cognite Nilo), a 22, 56-ban, Hadrianusról beszélve, közös hazát emleget (commune solum) s végre ugyancsak a 22, 20-ban Nagy Sándort hazája megalapítójának nevezi (conditor hic patriae). Ha most mindezen adatokat összevetjük s hitelességüket megvizsgáljuk, a legnagyoabb valószínűség a mellett szól, hogy egyptomi származású volt és csupán arra nézve lehetnek kétségeink, vájjon Canopust nevezzük-e szülővárosának, vagy Alexandriát. Canopus közel feküdt Alexandrához s midőn az utóbbi virágzásának tetőpontján állott, alig lehetett egyéb olyan szomszédos külvárosfélénél Nem lehetetlen tehát, hogy Cl. ott született. Azonban — bár műveiben nem találunk erre vonatkozó ' Hodgkin. Claudian, the last of the Roman Poets. Newcastle. 1875. " Pl. Th. Birt, Claudii Claudíani Carmina. Berlin, 1892 (Monumenta Germaniae Historica, X. köt.) Ribbeck, A római költészet, III. 518; Teuffel, Geschichte der Römischen Litteratur. 5. Aull. 1125. 1 1
