Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
— 162 iskolai éven át zavartalanul folyt a tanítás, sem járványos betegségek, sem más gátló körülmény nem akadályozta a tanárok és tanulók buzgó munkálkodását. Több jelentős gyászeset sújtotta collegiumunkat. Br. Bánffy Dánielné, léczfalvi Gyárfás Anna elhunytat gyászoltuk, mint alapitóét, mint a fáradhatatlan egyházkerületi íőgondnokunk és a buzgó, collegiumi főgondnokunk édes anyjáét. A gyászlobogó kitűzésével, az elöljáróság testületi részvétnyilvánitásával, a ravatalra helyezett díszes koszorúval és a temetésre az egész tanuló ifjúság kivezetésével fejeztük ki őszintén érzett gyászunkat. A megboldogultnál mindig különös gondoskodás tárgya volt collegiumunk anyagi és szellemi fejlődése. Éveken át nagy áldozat készséggel hozzájárult amaz üdvös jótékonysághoz, hogy jóltevőink felváltva naponként 30—40 tanulónak ebédet főzettek. 6000 koronás alapítványt tett collegiumunknál a néhai férje és a maga emlékére, három fia nevére és még utolsó napjaiban is gondoskodása tárgya volt collegiumunk előhaladása, mert hagyakozott, hogy fiai ének és zenekarunk fejlesztésére alapítványt tegyenek, a miről mindjárt még megemlékezem. Gyakran kérdezősködött tanítványaink előhaladásáról, nem egynek sorsa intézését kezébe vette anyagi támogatás sál, s jövőjét biztosította. Sokszor mondotta nekem, hogy olyan férfiakat igyekezzünk nevelni, a milyenek az ő fiai, kiknek nevelésében szintén nem kis része van collegiumunk- nak. Milyen szépen jut kifejezésre e nehány szóban igazi családi boldogsága. Isten adjon hazánknak, egyházunknak még ilyen nagyasszonyokat! Gyászoltuk a magyar református egyház konventje elnökének, Tisza Kálmánnak a halálát, ki nagy tehetségeit, fáradhatatlan munkásságát egyaránt szentelte hazájának s egyházának; hajlott korában egészen egyházunk érdekeinek élt s bizonyára kitörülhetetlen nyomokat hagyott hasznos működése egyetemes egyházunk életében. Temetésén, Budapesten collegiumunk gr. Bethlen Ödön főgondnok vezetése alatt négy taggal képviseltette magát abban a nagyszámú
