Református Kollégium, Kolozsvár, 1900

— no

vagy tartogat, a ki tréfából elcseni s napokig magánál feledi a társa zsebkését, a ki más tollaival ékeskedik az Írásbeli dolgozatokban, a ki tanárait félrevezeti, háta rnegett nevetségessé tenni igyekszik, a ki káromkodik s i. t. de az már gazember, a ki lop, a ki embert öl, tudva hazudik? De hol van a határ a csínyek és gazságok között? Egyikünk se tudja megmondani, ti a legkevésbbé. Ne alkudozzatok, kérlek, ne vesztegessétek meg az igazságos bírót: a lelkiismeretet; az ártatlan gyermeki és ifjúi szív mindig kijelöli, hogy hol kezdődik a rossz lejtője, ne engedjétek elaludni ezt a biztos útmutatót, ne higyjétek azt, hogy könnyű annak a lejtőnek a lankás részéről visszatérni; higyjétek el, sokkal könnyebb reá sem lépni. De ha kételyetek van arra, hogy mi helyes, mi a helytelen, mi igaz, mi nem, forduljatok hozzánk, forduljatok szülőitekhez; ne csodálkozzatok, ha néha szigorúak akarunk lenni a megitélésben, mert nagyon feketének látjuk a titeket környező veszélyeket. Emlékezzetek Cato-ra; a bölcsre, kit szigorúnak neveztek a felületesek, mert könyörtelenül üldözte a fényűzés, az erkölcstelenség terjedését, melyet környezete nem ítélt veszélyesnek; vagy unokájára, az utikai Catóra, kit nevetségesnek tartottak, hogy minden szellőtől félti a köztársaságot s a ki önként meghalt, mikor látta, hogy küzdelmei hiábanvalók. De mi most már világosan látunk s azt véljük, hogy a bölcs Cató nem volt elég szigorú és hogy Caesar, ki ellen az uticai Cató küzdött, előkészítője volt Nero korának. Mi már tudjuk, hogy annak a megromlott korszaknak, mely a császári hatalommal aláásta a római világbirodalmat, nem voltak Catói.

Kedves gyermekeink! Legyetek tiszta szivüek és ne alkudozzatok a becsületesség határai keresésében és meglássátok, magatoknak biztosíttok boldogságot

Az 1900 - 1001. iskolai évet bezárom